E. Csorba Csilla: Halotti maszk, élőmaszk. Tanulmányok a kegyelet kultúrtörténetéből (Budapest, 2006)
Kovács Ida: ,Áthorpadni a nemlétbe" (Halotti maszkok)
Kovács Ida: „Athorpadni a nemlétbe"1 (Halotti maszkok) fehér ujj a szájnak pisszet int ki itt belép kifehéredik érzed-e már aki beléptél hogyan folyik le bőrödön a gipsz-verejték Rákos Sándor: Fehér ország Bizonyos, hogy egy valóságos halotti maszk közvetlen látványa valamennyiünkben kíváncsiságot, esetleg viszolygást vagy megrendülést ébreszt. A halotti maszk a relikviák relikviája. Abszolút hű képmás. Egy élő arc utolsó utáni pillanatának lenyomata: mutatja vonásait, ráncait, sebhelyeit, esetenként szőrszálakat, hajszálakat is őriz. E lenyomat úgy jön létre, hogy az arcra, melyet előzőleg olajjal vagy zsiradékkal kentek be, folyékony gipszet öntenek. Finom papírral lefedik a homlokba hulló hajat, illetve a bajuszt vagy szakállt. Az anyagot több (először kb. 2 mm-es) rétegben, óvatosan, csurgatva hordják fel, s megvárják, míg teljesen megszilárdul. Ez, az anyag egyre fokozódó melegedése közben, kb. húsz percet vesz igénybe. A gipsznegatívot ritkán egy, esetleg több, de leggyakrabban két darabban törik le az arcról, az előzőleg az arcélre fektetett erős fonál mentén. Az így nyert forma alapján csupán egy eredeti pozitív kópiát önthetnek (ügyesebb mester kis felületű maszkok esetében 2-3 darabot is önt), de az összeillesztések retusálása után a már kész maszkot tovább másolhatják darabformázással. A maszkot a tetemről célszerű maximum 12-15 órán belül levenni, mivel később az arcvonások lassan elmosódnak, kontúrtalanná válnak. Az öntvényt elkészíthetik a legkisebb kivágatban, azaz a hajtőtől az áffig, oldalt kihagyva a füleket; belevehetik azonban az öntésbe a füleket, a nyakat, sőt, esetenként a kulcscsontot is. Ritkábban szinte szobor gyanánt körben leöntik a fejet úgy, hogy a koponya formája is látszód- jon. Bármilyen egyértelműnek is gondolható, nem mindig könnyű annak eldöntése, hogy egy maszkot élő vagy halott emberről vettek-e le. Ennek oka leginkább az, hogy a halál beállta utáni néhány percben az arc kisimul, megbékélést, harmóniát sugároz, - úgymond - megszépül; az elhunyt olyan, mintha aludna, élne. Ez az arckifejezés az, amely glonfikálja, szinte túMágivá teszi az arcot. Ha nincs adatunk arról, hogy a maszk kiről és mikor készült, pusztán a látványra hagyatkozhatunk. Nagyon idős, beesett, olykor leesett állú arc feltehetően halott emberé, amint halottat mutat az az arc-öntvény is, amelyen tükröződnek a szenvedés, a görcsök, a haláltusa vagy sérülések nyomai.2 Az elkészült halotti arcmás kegyelet tárgyává lesz, s ha nevezetes személyiséget ábrázol és látványa nem taszító, kultuszkellékké válhat: megtekinthetjük emlékszobákban, alkalmi kiállításokon, vagy szobánk falán helyezzük el. Esetenként képzőművészeti alkotások előképe, ihletője is lehet. A halotti maszkok készítésének eredete, majd kultusza egyszerre vet fel régészeti, kultúrtörténeti, tudománytörténeti, művészettörténeti s irodalomtörténeti kérdéseket. Visszavezet bennünket egyfelől letűnt korok halotti, temetkezési kultúrájához, másfelől az arckép, a képmáskészítés kezdeteihez.
