E. Csorba Csilla: Halotti maszk, élőmaszk. Tanulmányok a kegyelet kultúrtörténetéből (Budapest, 2006)
Melocco Miklós: A halotti maszk
miatt és minden esetben másoktól különböző alakja miatt. Persze nem elegendő az a minimális különbség, amely pusztán abból adódik, hogy nincs két egyforma dolog a világon. Minden szobornak más szándékból kell létrejönnie és ennek az alakján kell látszódnia. A rendesen megőrzött halotti maszkon ott van középen, vagy a közepetáján a fuga, a választóvonal, annak a jele, hogy az arcról a gipszet csak két darabban lehet levenni, hogy el ne törjön, vagy le ne tépjen semmit a halott bőréből. Ha ez a fuga egyenes is, mégsem szimmetriavonal, vagy a szimmetria síknak a nyomvonala az arc felszínén, mert az arc nem szimmetrikus, és nincsen formája. A szobrászat nem is dolgozik szabályos formákkal, csak az izmusok. Az ión csiga sem szerkeszthető. Nem is lehet szabadkézzel szabályos formát csinálni. Csak nagyjából. A fiú hasonlít az apához, de nem úgy mint a hasonló háromszögek. Az egypetéjű ikrek sem egybevágók. A fazekas a korongján, amely egyszerű gép, csak körhagyó forgástesteket hoz létre. A szobor a képzelt formák alakjainak halmaza, csupán szellemi értékeket hordozhat, az anyagi értéknek is szeEemivé kell alakulnia, és ne legyen ipari nehézségeken aratott apró győzelem, amelyhez képest a legsilányabb gyári tennék is a technika diadala Halotti maszkot készíteni technikailag könnyű; a legnehezebb odamenni, és megfogni a holttestet. A szándék és az élmény nem fakul meg különböző barkácsoló problémák miatt. Idetartozik, hogy Kondort nem nagyon érdekelték a szobrok, éppen azért, mert soha nem találta meg bennük a szándék szabadságát, csak a kivitelezési csődöt. Amikor búcsúzik a szobrász a halottól, és felilleszti az elválasztó cérnát óvatosan az arcra, akkor látja, hogy a cérnának helye csak körülbelül van, és csak a szerepe fontos. A maszkról a fugát leszedni, vagy megpróbálni eltüntetni nem szabad. Illúziórombolás volna, hiszen a fuga éppen az öntés körülményeit mutatja. Különben is túl aprólékos, unalmas munka, és viszont szép, ha a racionalizmus éppen az illúziót szolgálja. Az arc alkotóelemeinek, szemnek, orrnak, szájnak stb. határai elmosódottak. A ráncok is szabálytalanoknak tűnnek, formátlanoknak, meri mindig szerteágaznak, ameddig csak nagyítjuk őket, a végén erős nagyításnál teljesen kivehetetlenek. Ha utána karcolnánk, mert elromlott az öntés, az már szinte szabályos lesz, absztrakció. Absztrakcióból, szabályosságból pedig nagyon keveset tűr meg a halotti maszk. Csak észrevehetetlen mennyiséget. A holttest a halál után egyre romlik, fülei zsugorodnak, ajkai ráncosodnak, szeme elsüllyed. Pár órával a halál után már meg kellene csinálni a maszkot, lehetőleg úgy elhelyezve a szobrot, ahogy a halott meghalt. Nem volna szabad nagyon beleszólni a halálába. A nézhetetlen ideálportrék, amelyeket a közönség un, ugyanazon okok miatt unalmasak, mint a ravatal. Uniformizált tartás,
