Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)

Katalógus

len volt eladni, de más a pénzszerzést szolgáló eladás, s más az ajándékozás. [...] Addig is tehát, míg ki nem derül, hogy Petőfi nem halt meg Erdélyben, a szóban forgó jatagán üzenete számomra hieroglifa, melyet nem tudok értelmezni.” (Fekete Sándor: A költő kardjai.)

13. „A hadistenhez szegődtem, / Annak népéhez megyek; / Esztendőre hallgat a dal, / Vagy ha írok, véres karddal / írok költeményeket.” Az év végén

14- Lugosi József—Temesvári Ferenc: Kardok. Bp. 1988. Fekete Sándor: A költő kardjai. = Petőfi a forradalomban. Bp. 1991.

Mezőberény, 1849. 07. 18.

203. (5

1. Asztal Biharugráról

4. Fa

5. Magassága: 80 cm; átmérője: 119,5 cm

6. Kopott, hiányos

7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest)

8. R. 82.98.

9. Az asztal kerek lapját egy négyszögletű vázra rögzítették, a sarkokban egy-egy hasábos láb van. Alul, az asztal közepén egy vékonyabb ötödik lábat helyeztek el. A lábakat alul egy szélesebb, kiugró, négyzetes talpra állították.

203

10. A múzeum az asztalt Fejszés Endrénétől vette 1957 decemberében, Körösszegapátiból, (n. n. sz.: 57/131.)

12. „Asztal, amely mellett Petőfi Erdélyben tett útja alkalmával Ugrán ült és írt.” (Növedéki napló 1957.) „És ez hozzám utolsó levele Petőfinek. Mező- Berényből Váradra, s onnan Erdélybe ment, hogy Bémhez csatlakozzék; de útját nem Szalontának, hanem Ugrának vette, mely falu attól oldalvást esik. Ott a papnál volt szállva, s a pap néhány sorban megirta nekünk, az ő megbizásából, hogy köszönt, és hogy megy Erdélybe. Ez volt utolsó ize- nete. Miért nem jött Szalontára? Mert Berényből Váradra egyenesebb amúgy, s ő sietett - meghalni!” (Arany János: Jegyzet Petőfinek 1849 július 11-i leveléhez- = Petőfi Összes Művei. VII.)

14. Kőbányai György: Csillagok csillaga... Esti Hírlap 1958. jan. 1. - Hatvány II. 773. /Arany János

Biharugra, 1849. 07. 18.

204. »

1. A Petőfi család által Tordán használt kávéskészlet egy darabja

4- Porcelán

5. Magassága: 9,2 cm; átmérője: 6,4 cm

6. Ép

7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest)

8. R. 86.17.

9. A fehér tejszínes edény hengeres testű, felső harmada a fül fölött íveken elkeskenyedik, a füllel szemben háromszög alakú kiöntőben végződik. Füle ívelt, alul levélmintában ér véget; a fedő erősen domború, tetején lapos, orsószerű fogógomb van. Az edény alsó és felső peremén és körben a fül végződésénél halványlila csík fut. Az edényt két fekete, rajzos, metszetszerű kép díszíti. Egyik oldalán vízimalom látszik patakkal. A háttérben hegyek, elöl egy fatörzsön ülő kalapos, botos figura juhokat, teheneket őriz. A másik oldalon egy kétszintes, sok ablakos, egytornyú, bekerített épület látható, körötte kisebb házak, néhány facsoport. Az előtérben kis híd, egy ülő és egy álló figura van. A fedélen három kicsi rajz van: egy sziklán álló tornyocska, egy emlékmű és egy ház. Az edény alján a márkajel: „E h B 8.”

161