Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
99. 1. Petőfi tallérja 2. Gyűjteménybe nem került. 12. A költő magánál hordott egy ezüst emlék- pénzt mondván: „Ezt az én Istók öcsém nyerte a jászberényi lófuttatáson, melyet a József nádor fél- százados ünnepére tartottak.” Az emlékező Vadnay Károly újságíró, szerkesztő szerint egyszer többekkel együtt kirándulást tettek a Hámori-tóhoz, s Petőfi ezzel az ezüst-tallérral akarta átdobni a tavat, de ő - még mint kisfiú — inkább adott neki egy régi két- krajcárost, csak a szép pénz megmaradjon. (Sz.n. [Vadnay Károly]: Petőfi kedves tallérja. Fővárosi Lapok 1880. máj. 2.) - „Sándor hirtelen kikapta zsebéből a tallért, heves léptekkel járt fel-le, miközben a tallért felhajgálva, csattanósan elkapkodta; ez volt szokása, ha gondolkozott valamin.” (Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. I.) 14- Vadnay Károly: A mi „bálvány’unk. = Elmúlt idők. Emlékezések. Bp. 1886. - Degré Alajos: Vissza- emlékezéseim. I—II. Bp. 1883. Miskolc, 1847. 07. 100. C5 1. Ivótülök a sárospataki kollégiumból 4. Szaru 5. Hossza: 25 cm; átmérője: 6 cm 6. Sérült, hiányos, ragasztott 7. Tiszáninneni Református Egyházkerület Múzeuma (Sárospatak) 8. C. 1957.7. 9. A tehénszarvból készült tülök vékonyabbik vége nyolcszögletűre faragott. Kiszélesedő felén finom vésés: ívelt indán szőlőfürtök és levelek, e fölött táj várral és pásztorfigurával, köztük nagyszir- mú virágok láthatók. A szőlőfürtös díszítés fölött, a két sáv között vésett felirat: „Félre vízivó előliem / [...]ségtörőt nem tűrnek / A bornak szentelt falak”. A tülök belső ívén belekarcolt felirat: „HU- SZONHE” . 10. A kollégium Főiskolai Kórusának ajándéka 12. A költő második felvidéki útja során 1847. július 9-én Miskolcról érkezett Sárospatakra. Megtekintette a sárospataki főiskola könyvtárát is, erről a vendégkönyvben tett bejegyzése tanúskodik (Petőfi Összes Művei. VII.). Látogatásáról részletesen beszámol barátjának, Kerényi Frigyesnek az Úti levelekben. (Lásd később.) - „Petőfi Sándor 1847 július 9-ikén egy vidám estét töltött a pataki diákok 100 közt. Az ifjak kollégium második emeletén (a mai kaszinó teremben) látták szívesen a nagy vendéget s az ősi kórus fapoharaival és ivótülkeivel itták az áldomásbort. Petőfi az egyik ilyen tele szarukürttel fel is köszöntötte a fiúkat a következő szószerinti beszéddel: — Most e tülök kezemben van, nehány nap múlva /közeli esküvőjére gondolva/ talán homlokomon lesz. Kiiszom e poharat, hogy részeg legyek s felejtsem el, hogy szabadságomat két szép szemért feláldoztam. Ti pedig, jó vidám férfiúk, emlékezzetek rá, hogy Petőfi ivott e pohárból! Isten éltessen benneteket! — Meg is őriztük a Petőfi-kürtöt, melyet pásztorkéz vésett gyönyörűre s melyet ez a vers ékesített: Félre vízivó előlem, / Mert palackba fojtalak, / Itt szentségtörőt nem tűrnek / A bornak szentelt falak. — Az ifjak a kürtöt emlékül Petőfinek ajándékozták. Elfogadta, de másnap hirtelen elutazásakor itt felejtette. Sajnos, 1919-ben a cseh-vörös uralom idején a kollégiumban kaszán nyázott zsoldosok összetörték szép Petőfi-ereklyén- két.” (Hegyaljai Kiss Géza anekdotája, Bocs faluból. = A pataki diákvilág anekdotakincse) 13. „ Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánai. Először is a várat néztem meg, melly hajdan Rákócziaké volt, most pedig ... valami Preczenheimé. A várból mentem a collegiumba... telt poharak és víg diákokhoz. Magam is hozzá láttam. Szükség is volt rá. Felejteni akartam, hogy magyar vagyok.” Úti levelek Kerényi Frigyeshez- XI. levél. Petőfi Összes Művei V. 65. 14. Kisházy Kálmán: Petőfi Patakon. Hölgyfutár 1861. 144. sz. — Miskolczy Simon János: Petőfi Sárospatakon. VU 1906. 4. sz. - A pataki diákvilág anekdotakincse. Szerk. Panka Károly. Bp. 1927. Sárospatak, 1847. 07. 09. 95
