Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
12. „Keresztöltéses és gyöngyhímzéses óra-tartó. (Prielle Kornélia készítette emlékbe Petőfinek.)” (1948) - A társaság jegyzőkönyve 1907 április 11- én Hauser Ferencné sz. Novák Irma adományaként rögzíti az óratartót, a hozzátartozó hitelesítő irattal együtt. (A Petőfi Társaság zárt ünnepi és közgyűlési jegyzőkönyvei 1899-1948) - „Megyek barátom a paphoz. Csináljátok hamar azt a játékot, mert utána megesküszünk Kornéliával. Maradjatok együtt mindnyájan, akik engem és őt szeretitek, mert ilyen boldog lakodalma még senkinek sem volt a világon!” (Prielle Kornélia: Ismeretségem Petőfivel.) 14. A Petőfi Társaság zárt ünnepi és közgyűlési jegyzőkönyvei 1899-1948. PIM Kt. V-an. V. 4559/ 327/1-281. - Prielle Kornélia: Ismeretségem Petőfivel. Koszorú 1879. I. Debrecen, 1846-47 tele 92. 9 1. Prielle Kornélia tintatartója 4. Üveg, réz 5. Alsó átmérője: 9,5 cm; magassága: 11,5 cm 6. Restaurált 7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest) 8. R. 61.31. 9. A tintatartó tömör, öntött üvegből készült, alsó része kerek, lefelé keskenyedő henger alakú, alja kiszélesedő. A tintatartó oldalán a szögek élein befelé mélyedő ék alakú sávok futnak. Felül, körben ovális, mélyített minta látható. A tintatartó kerek szája rézperemű. A kupak tömör, hatszögletű üveg, csiszolt élű, csúcsba futó oldallapokkkal. Belül mélyített pereme szintén réz. Az alsó és fölső részt csuklópánt kapcsolja össze. 10. A Petőfi Társaság anyaga, Rozsnyai Kálmán adománya 11. 1916/70/155.; 1926/92/155. 12. Prielle Kornélia kapta Arany Jánostól. - „Szeretném még lehető röviden elmondani, miként voltam én mégis egy pillanatig ’Petőfiné’, édes, kedves ajkakról hallván magamat tévedésből úgy neveztetni. [...] - Feleség! kit hozok! - kiált be a szobába [Arany János]. Reggelire terített asztal előtt ült két nő, egy divánon szembe fordulva egymásnak; a megszólításra az egyik felugrik, kitárja felém karjait, és elkiáltja magát: Petőfiné! Ez Arany Jánosné volt. Mindnyájan különbözőképen voltunk meglepetve, míg végre kisült, hogy én csak Cornélia vagyok...” (Prielle Kornélia: Ismeretségem Petőfivel. Koszorú 1879. I.) Az emlékezés szerint az biztosra 92 vehető, hogy Arany János és Prielle Kornélia személyes ismeretségben voltak, talán éppen a nem túl kellemes összetévesztési eset enyhítésére ajándékozta Arany a tintatartót a művésznőnek. Esetleg a Petőfié volt, és így akart kedveskedni az elfeledett „menyasszonynak”. - A relikviát a Petőfi Társaságnak adományozó Rozsnyai Kálmánról meglehetősen rossz véleménye van Hatvány Lajosnak: „a magyar színművészet nyolcvanéves matrónája [tudniillik Pieile Kornélia] beleszeretett a harminc év körüli szeladonba [tudniillik Rozsnyai Kálmánba] . A mindenre elszánt fickó nem is kérette magát sokáig, s merész elhatározással vette nőül az öregasszonyt. Félelmetes emlékeim közül való a hűdött naiva, aki, mialatt ifjú férje a Margitsziget ösvényein gurította a tolószéket, csipke-pártás fejének biccentésével és orcáinak még mindig csábos gödröcs- kéket fúró mosolyával fogadta a tisztelőinek köszönését. Prielle halála után a gyászos özvegy pár évig azon emléktárgyak eladásából tengette életét, melyeknek kifogyhatatlanságára, akár egy-egy hamisítás árán is, gondja volt, - s közbe-közbe egy-egy tárcában dolgozta fel az inkább csak kitalált, mint megélt tapasztalatait.” (Hatvány II. 426.) 14. Hatvány II. 159. /Prielle Kornélia - Hatvány II. 426. Nagyszalonta, 1847 tavasza-nyara 93. » 1. Arany Jánosék feketekávés csészéi, csészealjjal 4- Porcelán 5. A csésze átmérője: 5,7 cm, magassága: 5,3 cm; az alj átmérője: 10 cm, magassága: 1,5 cm 6. Ép, kopott 91
