Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
80 80. « 1. Biliárddákók a Pilvax-kávéházból 3. Fotó a századfordulós Pilvax biliárdasztalairól: Petőfi-album. [ 1908.1/57. 4. Fa 5. 1. hossza: 132 cm, átmérője: 3 cm - 2. hosz- sza: 109 cm, átmérője: 2,5 cm 6. Ép 7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest) 8. R. 92.37.1-2. 9. A világosbarna, simára csiszolt, lefelé elkeskenyedő dákók intarziás berakással, hullámos, illetve rombusz alakú mintával díszítettek. 10. A Petőfi Társaság anyaga, a kávéház tulajdonosának, Sovanetz Jánosnak az adománya, Kéry Gyula gyűjtése 11. 1911/77/36.; 1916/43/48.; 1926/56/48. 12. „Petőfi és Vasváry billiárd-dákói a régi Pil- vax-kávéházból. Jókai Mór hitelesítette.” (1911) Még bemegyek gondolám, a billiárd szobába is s benyitottam. S ó öröm! Az első arc, melyre szemem esett Petőfié. Azonnal rá ismertem. Temérdeket hasonlit azon korhel kinézésű de sokat jelentő első képéhez, mit én annyira szerettem. Most nem visel szakállat csak bajuszt. Nagy tömött borzas haja van. Arca, kiálló csontu, szikár, aszott és ón szinü. Épen billiárdot játszott egy ismeretlennel. Leültem, hogy megvárjam mig a játékot végzi. Hosz- szan erősen hosszan tartott; Én mind őt néztem. Még játékában is valami meglepőleg erélyest, elha- tározottat találtam. Végre letették a dákót. Petőfi senkihez se szólít, hanem mogorván kalapját vette s indult.” (Szász Károly naplója. Pest, 1848. júl. 17.) Kemény János, Petőfi egykori aszódi iskolatársa is megemlíti visszaemlékezésében, hogy 1849-ben, Szarvason a Bárány fogadóban látta utoljára Petőfit, aki éppen biliárdozott. 13. A Pesti Hírlap 1844. augusztus 22-i számában gúnyos hangú újságcikk jelent meg a Pilvax kávéház látogatóiról. Erre írta Petőfi az alább következő cáfolatot: „ A pesti-hirlapi fővárosi újdonságok Írója a 380. számban olvasóit bizonyos kávéházban történt eseményekről értesíti, miknek ő szemtanúja bizonyosan nem volt: mert ha lett volna, kevés sorban nem hordana össze annyi valótlanságot. Nem igaz, hogy ’négy vagy öt cigány fiú rontotta egy sarokban a levegőt fülsértő recsegtető- sivei’, mert öt cigány fiún kívül még az Egressy B.[éni] bandájától elpártolt két cigánylegény is ott volt. E hét személyből álló társaságnak feje - ha a körülmények nem változnak - Rózsavölgyi leen- dett, ki magát bandájával, úgy hiszem, már ajánlá is a nemzeti Körnek, s talán csak nem teszi föl az újdonságok érdemes Írója derék Rózsavölgyinkről, hogy ő a Körbe ’fülsértő recsegtetésekkel’ tolakodjék. Nem igaz, hogy e fülsértő recsegtetésekre ’a szi- lajság nem legharmoniásabb accordot rikácsolt’; nem igaz, miszerint azért tárattak ki a szárnyajtók, hogy az ott volt ifjúság ’az utcai sokaság bámulatában keresse dicsősége nagyszerűségét’, mert a kávéház ajtai nyári, meleg időkben mindig nyitva állnak. — A szóban forgó kávéházat egy idő óta némelly urak mód nélkül szeretik gyanusitgatni, pedig bizony kár! mert lépjen be akármikor bármilly becsületes ember, s nem fog ollyasminek tanúja lenni, min józan ésszel megbotránkozzék.” Cáfolat. A költő cikkére újabb írás jelent meg a Pesti Hírlap 1844. szeptember 1-jei számában, de az erre reflektáló újabb Petőfi-írást Vahot Imre már nem hozta le a Pesti Divatlapban. Petőfi Összes Művei. V. 195— 196. 14- Szász Károly naplója. = Petőfi-adattár. S. a. r. Oltványi Ambrus. Szerk. Kiss József. Bp. 1987. - Kemény János: Adalékok Petőfi Sándor életrajzához. = A Petőfi Társaság Évkönyve 1880. Szerk. Szana Tamás. Bp. 1880. Pest, 1843-1848. 81. ® 1. Petrovics Istvánék almáriuma 4- Fa, fém 5. 99 X 167 X 44 cm 6. Kopott, rossz állapotú 7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest) 8. R. 62.433. 84
