Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
11. 1911/83/76. és 82.; 1916/38/14. és még 39/ 17.; 1926/47/14. és még 50/17. 12. Borjádot készült elhagyni a költő, de a paksi hajóállomásról vissza kellett fordulnia, mert lekéste a hajót. Visszaindult Sassékhoz, útközben szalmavirágot szedett, s körberakta velük a kalapját. Ezekből adott a Sass lányoknak, akik aztán majd hatvan évig őrizték ezeket, és nyilatkozatban hitelesítték a virágokokat: „Itt küldöm, kezeibe teszem le az előttem oly véghetetlen értékkel biró el- sárgúlt virágot, a melyet Petőfitől kaptam.” (Ozv. Török Józsefné Sass Erzsi leveléből. 1901. július 25. VU 1901. szept. 29.) - „Alulirott ezennel kijelentem, hogy Petőfi Sándornak ama kéziratát, a melyet 1845-ben Borjádon édes anyámnál, özvegy Sass Istvánnénál időzésekor emlékgyűjteményem számára irt, valamint azt a kilencz darab elsárgult levélkét, a melyet ugyanakkor Petőfitől kaptam egy szalmavirággal együtt, Kéry Gyula utján a Petőfi- társaságnak ajándékozom örök megőrzés végett. Kelt Gyönkön, 1901. julius 19-én. Ozv.Halasy Ká- rolyné szül. Sass Zsófia s.k.” (VU 1901. szept. 29.) 14- A Petőfi Társaság 1876-1901. Bp. 1902. - Kéry Gyula: Friss nyomon. (Petőfi-Könyvtár 1.) Bp. 1908. - Kéry Gyula: Petőfi-ereklyék. VU 1901. szept. 29. - Vértessy Gyula: Petőfi virágja. Budapesti Hírlap 1922. jún. 1. Borjád, 1845. 10. 76. (5 1. Petőfi atillája 4. Gyapjúszövet, pamutzsinór, félselyemszövet 5. Háta hossza: 92 cm; vállszélesség: 40 cm; de- rékszélesség: 37 cm 6. Kopott 7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest) 8. R. 62.242. 9. Kézzel varrott, atilla típusú férfidolmány. Fekete tükörposztó, magas, álló gallérral, testhez álló szabással, derékban elvágott, combközépig ér. Elöl nyitott, 7 pár lefelé kisebbedő vitézkötéses zsinór gomboláspánttal zár. Háta három ívelt részből szabott, deréknál két lehajtott zsinórrátét. Hosszú ujja végén hurkosán ívelő zsinórdísz. Szélei fekete selyemmel szegettek. Fekete sávolykötésű selyemmel bélelt. 10. Hitelt érdemlően nem bizonyított, hogy az atilla valóban Petőfié volt. Varjas Bélánénak, a gyűjtemény hajdani kezelőjének szóbeli közlése szerint a ruhadarab 1926 után Mezőberényből került a gyűjteménybe. Anyaga és szabása az 1840-es évekre jellemző, mivel Petőfi köztudottan kis növésű és vékony dongájú volt, az atilla kis mérete is erősíti a feltételezést, így a hagyományt, miszerint a költő ruhatárába tartozott, el lehet fogadni. 11. 1948/11/6. 12. A tárgy nagyon hasonló, de nem azonos az Orlay Petries Soma Petőfi Pesten 1848-ban (MTA Tudósklub), illetve Barabás Miklós Petőfi mint nemzetőr című képén láthatóval. 77. 1. Petőfi táncrendje 2. Elveszett 7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest) 8. R. 82.169. 10. A Petőfi Társaság anyaga. Petőfi István adta Kosztka Irénnek, ő adományozta a Petőfi Társaságnak; Kéry Gyula gyűjtése. 11. 1911/76/30.; 1916/44/56.; 1926/57/56.; 1948/ 40/37. 81
