Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
9. Kétabroncsos taposókád 10. Kiss Károly ajándékozta a múzeumnak. 12. Az ajándékozó dédszülei vásárolták a Petro- vicsék elköltözését megelőző árverésen. (Majsai Károly múzeumigazgató írásbeli közlése alapján. A tárgy hitelességét bizonyító dokumentumok a múzeum birtokában vannak.) 13. „Nem járnék én a pincébe / Jó időbe’, rósz időbe’... / De tehetek is én arról, / Hogy oly igen jó az a bor - / Jó az a bor!” Meredek a pincegádor 14- Matics Pál: Petőfi és március 15. Szalkszent- márton hagyományában. Bács-Kiskun Megyei Honismereti Közlemények 9. Kecskemét. 1988. Szalkszentmárton, 1844. 11. 01—1846. 04. 24. 12. Ezt az udvari világítólámpást Petro vies István az ivó bejáratának megvilágítására használta, ma is itt függ. 1965-ben került a múzeumba a Matics család leszármazottjaitól. (Majsai Károly múze- umigazgató szíves szóbeli közlése alapján. A tárgy hitelességét bizonyító dokumentumok az ő birtokában vannak.) 13. „Édesapám csak egy-két könnyet hullatott, / De azután annál többet káromkodott, / Kicifrázta, mint a szűcs a remek-bundát, / S kegyetlen haraggal im e szókat mondá: / ’Hogy tiszta nevemnek ilyen foltja vagyon! / Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon.’ / Híre ment e szónak, hozzám is elére, / Nem is tettem lábam apám küszöbére, / Mert 46. 3 1. Petrovics István udvari függő lámpása 4. Vas, üveg 5. Magassága: 47 cm; szélessége: 26,5 cm 6. Az üveg törött. 7. Petőfi Emlékmúzeum (Szalkszentmárton) 8. 75.137.1.1. 9. A lámpa váza lefelé keskenyedő, csonkagú- la formájú. Tetején négyzetes, négy lyukkal ellátott füstölő van. 10. 1960-ban idős Matics Pál szalkszentmártoni fogadós - aki a század elején Petrovicsék hajdani vendéglőjét bérelte - találta a padláson és ajándékozta a múzeumnak. nagyon jól voltam én annak tudója, / Hogy Ígéreteit ő híven lerója. / Kedvem kerekedett beszólni sok ízben / Öregeimhez, de biz én be se’ néztem, / Csak akkor, hogy már megleltem a valamit, / Megleltem, megleltem, két ország tudja: mit. / Tudnivaló dolog, hogy nem lőtt meg apám, / Mikor azután az ajtót rájok nyitám; / Olyat örült, hogy a szíve is fájt bele, / Sohasem volt szívvel igy teli kebele, / S bezeg nem mondja most, mint egykoron tévé, / Bezeg nem mondja, hogy beszennyeztem nevét.” Fölszedtem sátorfám... 14. Matics Pál: Petőfi és március 15. Szalkszent- márton hagyományában. Bács-Kiskun Megyei Honismereti Közlemények 9. Kecskemét 1988. Szalkszentmárton, 1844- 11- 01-1846. 04. 2466
