Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
XIX. 37. sz.) - „[...] 1844. februárban [...] egyszer csak váratlanul betoppant újrahozzám, kopottan, nyűtt ruhában, lábának felsőszára feléig alig érő kopott, kis, szürke gallérköpenyben.” (Kemény Mihály: Emlékadatok Petőfiről. Fővárosi Lapok 1877. júl. 3.) — „Horkoltak az urak. — Petőfi sajnálta őket fölverni, és fogván szürke, vörösbojtos karbonári köpönyegét, leterítette a földre s ott aludt reggelig, így találá H. János, aki másnap este aztán három ágyat vettetve, az ágy fejénél krétával felírta: a Petőfi alvóhelye, hogy ide senki fia le ne merjen feküdni!” (Gróf - y [Vay Sarolta]: Apróságok. Magyarország 1899. júl. 30.) - „Orlay Samu, inkább tréfából, mint komoly szándékkal, gallérköpönyegében lerajzolta Petőfit s máig is ez a legtökéletesebb Petőfi kép, az egész világot lenéző tekintetével, és gallérköpönyegben.” (Cserna István levele: Egy gallérköpönyeg története. Fővárosi Lapok 1882. febr. 7.) [A szerző valószínűleg Orlay ismert képe - Petőfi arcképe vörös köpenyben (PIM Művészeti Tára, 81.64.1.) - alapján idézi föl Petőfi diákköri alakját.] 13. „Nagyon jól jut az eszembe, / Még a napját is tudom: / Ballagott egy ifjú kinn a / Pocsétás országúton. // Bús arccal, kopott ruhában / Ahogy ottan ballaga, / Olyan volt, mint egy vándorló / Levelet- len őszi fa.” Egykor és most! 14- Hatvány I. 373. /Udvardi Cserna István - Hatvány I. 364. /Orlay Petries Soma - Hatvány I. 359. /Jókai Mór - Hatvány I. 362. /Roboz István - Hatvány I. 365. /Roboz István - Hatvány I. 459. /Domanovszky Sándor — Hatvány I. 456. /Boross István - Hatvány I. 372. /Udvardi Cserna István — Hatvány I. 539. /Sass István - Hatvány I. 539. /Kemény Mihály - Hatvány I. 731. /Vay Sarolta - Hatvány I. 892. /Deák Kálmán Tolna 1841. 10-1842. 07.; 1841. 06-09.(?) 27. © 1. Petőfi vándorbotja 4. Fa 5. Hossza: 84,5 cm; átmérője: 2,5 cm 27 6. Kopott, hiányos 7. Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza) 8. 92.5.1. 9. Egyenes, lefelé enyhén keskenyedő, csiszolt külsejű, világosbarnára fényezett keményfa bot. Feje beillesztett, esztergált. A fej alatt átfúrták a szíj- tartónak, alsó vas vége hiányzik. 12. A Mezősi Károly-féle Adattárban a 3. szám alatt szerepel. - Jókai Mór ad hírt egy fiatalemberről, akinek birtokában volt Petőfinek az a botja, amelyet vándorlásai során használt. - Sass István megemlékezik egy szokatlanul nagy - a kiskunfélegyházinál vélhetőleg nagyobb — somfabotról, amellyel Petőfi mint „Pönögei Kis Pál” Pestre érkezett. - „E napokban a dunai réven átjáró csónakok egyikén J [ókai] M[ór] egy fiatal emberrel jött össze, kinek nagyon megtetszett a J. kezében levő somfabot, mire ő maga szokott mindenféle csodákat faragni. E tárgynál fogva megemlíté, hogy neki is van egy nevezetes pálcája, azon emlékezetes bot, mellyel Petőfi vándorszínész korában a félhazát beutazta; s mellyet Pozsonyban hagyott azon szabómesternél, ki őt legelőször equi- pirozta. J. valóban ráismert a kérdéses botra. Ugyanaz volt ez, melyet Kecskemétről elindulva egyik iskolatársa nyomott a vándor költő kezébe, akkor ő is elkísérte Petőfit a város széléig. J. minden lehető ajánlatot tett e botért a fiatal embernek, de az nem akart tőle elválni; azt állítá, hogy a múzeumnak fogja egykor adni. Az egészben az a legderekabb, hogy J. felírta jegyzetei közé a fiatal ember nevét és lakását és ezt jegyzetestül együtt elvesztette.” ([Sz. n.]: Petőfi vándorbotja. VU 1855. okt. 28.)- „Az 1844-ik évnek kora tavaszán [illetve február 18-án - Hatvány Lajos jegyzete], locs- pocs időben, amint íróasztalomnál tanulással elfoglalva ülök, hallom, hogy a szobámba vezető sikátoron át kemény katonás léptekkel közeledik valaki s csakhamar oly erőteljes kopogtatással és ajtókitárással nyit be, hogy első meglepetésemben valamely hivatlan tolakodóra kelle annyival inkább gondolnom, mert hetyke belépéséhez legkevésbé illő külsejével, fakóra elnyűtt posztógallérban, szokatlan hosszú majd állig érő lesimított somfabottal, (amint) köszönés nélkül felém tartott... Mielőtt a Vörösmartynál teendő látogatáshoz szükségelt előkészületekről szólanék, mindenekelőtt megemlítem, hogy híressé vált ól- mosbotját megérkezése után az ajtó mellett levő sarokba akként támasztá, hogy akár ma is ott állhatna markolatja ólom rovátkáival s tömörsége súlyával, ha értéktelen tárgyként ott feledve, év múltán épen úgy el nem kallódik, mint sok egyéb, az események során naggyá nőtt csekélység.” (Sass István: Petőfi mint Pönögei Kis Pál megérkezik Pestre. VU 1887. jan. 2.) - 1842-ben a pápai képzőtársulat egyik gyűlésén Petőfi nagy sikerrel szavalta el Gaál 57