Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Ratzky Rita: Petőfi öltözködéséről, ízléséről
likálásról, az Életképekben maga segítette hozzá ehhez. Felesége bálványától, a neves francia írónőtől ugyanakkor idegenkedik: „George Sand az új világ csodája és én bámulom, talán imádom is, de nem szeretem. O, mint a mészáros a marha böndő- jét, fölhasítja a társadalmat, hogy megmutassa belsejének egész rondaságát, és azt kiáltja: így nem maradhat! ... oh, ez merész, dicső, nagy munka, de férfinak való, nem asszonynak. Regényeinek olvasásakor mindig megzavar a gondolat, hogy ezeket asszony írta, s szinte kedvetlenül teszem le. Ha már munkás az asszony, jó, hadd főzzön a konyhában, hadd gyomláljon a kertben, itt szép, ha bepiszkolja is kezét; de az istálót bízza a férfiakra.” (Úti levelek Kerényi Frigyeshez■ XVIII. Kohó, 1847. okt. 14.) A fennmaradt bútorok, berendezési tárgyak alapján Petőfi ízléséről már csak azért is nehéz véleményt mondani, mert valószínű, hogy ő, aki felesége véleményét, ítéletét elvi kérdésekben tiszteletben tartotta, a hagyományosan a női szerepkörbe tartozó lakberendezésbe nemigen szólt bele. Petőfiék otthonának legérdekesebb és bizonyára a költő számára is legfontosabb, legszemélyesebb részei a dolgozósarok és a falakat díszítő képek. A berendezéshez tartozott egy politúrozott könyvállvány, rajta Petőfi büszkesége, a néhány száz kötetes könyvtár, díszkötéses, aranyozott gerincű könyvekkel. Már 1845-ben erről álmodozott: „Említésre méltó Kubinyi R. könyvtára, melly magában foglalja az angol, francia, német, olasz, spanyol irodalom remekeit. Csak osztán sok illyen jóra való ember volna hazánkban, mint K. R.!” (Úti jegyzetek...) A falakra értékes festmények, rajzok - Orlay Petries Soma, Barabás Miklós munkái — kerültek és a híres, valószínűleg Párizsból rendelt metszetek. Sokat elárul a költő ízlésvilágáról Orlay Petries Petőfi Pesten 1848'ban című képe, amely dolgozó- szobájában ábrázolja őt. (A két művész szoros barátsága miatt ezúttal is joggal feltételezhetjük Petőfi részvételét a mű létrejöttében.) A beállítás kissé kimódolt, a kompozíció pedánsan összefoglalja mindazt, amit egy író otthonáról tudni kell: könyvekkel zsúfolt szekrény, a tekintélyes íróasztalon aranyozott gerincű könyvek, porcelán írókészlet, Béran- ger mellszobra, a falon Barabás Miklós rajza Szend- rey Júliáról. A költő a kép közepén kezét öszsze- fonva szembefordul a nézővel, mintha azt mondaná, íme az én világom, egyszerű, de otthonos, itt van körülöttem minden, mindenki, aki fontos nekem. Nagy utat jár be Petőfi a szalkszentmártoni portától pesti otthonáig, a mezővárosi parasztpolgár életmódjától a városi kispolgári-értelmiségi ízlésig, Orlay Petries Soma: Petőfi Pesten 1848'ban amit a fenti Orlay-kép tanúsága szerint is magáénak érzett. Petőfi hétköznapi életén, szokásain a biedermeier - a kor egyik meghatározó stílusa és ízlésiránya - feltétlenül nyomot hagyott. Számos hölgyismerőse emlékkönyvébe írt gyöngéd, okoskodó, személyes tartalmú strófákat, nem tekintette tehernek, kötelezettségnek, tehetsége kiárusításának. Még megdöbbentőbb, mai szemmel kevéssé férfias virágemlék-gyűjteménye. Második felsőma- gyarországi-kárpátaljai-erdélyi útja során a számára történetileg, irodalmilag és elsősorban érzelmileg fontos helyekről kis ágakat, egy-egy szál virágot szakít, és gondosan lepréselve, feliratozva elteszi emlékbe. (Természetesen nem áll egyedül a korban, a pillanat megragadásának ez a módja akkoriban meglett férfiember számára sem volt szégyenletes.) A Petőfit körülvevő tárgyi környezetnek változását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy úgy tűnik - érdes modora ellenére - különösebb nehézségek nélkül illeszkedett be a főváros irodalmi köreinek társas életébe; otthonát sikerült a korízlésnek megfelelően, mégis egyedien kialakítania. 35
