Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Ratzky Rita: Petőfi öltözködéséről, ízléséről
volt, az átlagnál jobban ügyelt megjelenésére, bizonyára nagy gondot fordított meghatározó ruhadarabjai kiválasztására. Kamaszos, dacos feltűnésvá- gya lassan megszelídül, de öltözködése mindvégig megőrzi egyéni ízeit, ugyanakkor tükrözi a magyar társadalom egészében végbemenő divat és ízlés- váltást, a németes-franciás hullám visszaszorulását a nemzeti viselet javára. Petőfi otthonairól-ízléséről elemző tanulmány eddig nem született. 1971. május 29-én Illyés Gyula a következőket nyilatkozta az Esti Hírlapnak: Varjas Bélánéval, a Petőfi Múzeum 19. századi osztályának vezetőjével együtt szerkesztünk egy albumot, amely pusztán korabeli tárgyak ábrázolásával mutatja be majd a világot, amely Petőfit körülvette. S e tárgyakon át próbálja érzékeltetni, milyennek láthatta ő Magyarországot, milyen szegénység vette körül, mi tette forradalmárrá ezt a fiatalembert. A kor parasztja mindent a maga eszközeivel készített, baltával, bicsakkal maga faragta. A szék fatönk volt, a kanál egy kagyló, nádnyéllel. Ilyen maguk faragta kés, villa, tányér lehetett Petőfi apjának kocsmájában, ilyen kancsókban, csuprokban szolgálhattak fel.” (Illyés Gyula, 1986. 383.) A kötet azonban nem készült el, sőt az előkészítő munkának a nyomaival sem találkoztunk. Az interjú szövege szerint az Illyés által tervbe vett album nem csupán Petőfi és családja tárgyaiból állt volna össze. Láthatjuk, hogy Illyés egyértelműen a szegényparaszti kultúrához köti Petőfi és családja tárgyi környezetét. Az összegyűjtött anyagból levonható következtetéseink ettől eltérőek. A szülői ház, a Petrovicsék bérelte porták bútoraiból a gyakori költözködések ellenére jó néhány darab megmaradt. A módos paraszt-polgár házaspár ízlését figyelhetjük meg e tárgyakon; a mészárszék, a kocsma, a pince, a gazdasági udvar berendezésére a szalkszentmártoni ház ipartörténeti érdekességeket felvonultató gyűjteményéből következtethetünk. Az épület itt kevés átalakítást szenvedett el az idők során, nagysága, felszereltsége a csődből még egyszer némileg magához tért vállalkozó munkakedvét jelzi, bizonyára harmonikus hátterül szolgált a vándoréveit töltő költőnek. Édesanyja, tudjuk, a maga lehetőségeihez mérten igényes volt családja körülményeinek kialakításában. A gyermekkor, a szülői ház jól ismert tárgyi világa mély nyomot hagy költészetében, s nemcsak a népies témájú művekben - hasonlataiban, szófordulatokban is megjelenik. Katona- és vándorszínész évei idején tárgyi környezete állandóan változott; ahogyan a ruháit anyagi helyzetétől függően cserélgette, éppúgy nem maradtak meg tárgyai ebből az időből, kivétel csak a láda és talán némely pipa. Ami azonban megmaradt, az a családi fészek iránti vágy. 1844. június végétől Petőfi véglegesen pesti lakos lett. Korábbi pesti és pozsonyi ismeretségei révén bekerült a főváros irodalmi köreibe, ahol a városi kispolgárság és művészértelmiség hétköznapi életterei veszik körül; a szalon, a kávéház. Az egyik legfontosabb helyszín Vachott Sándorék szalonja, ide 1844 őszétől rendszeresen ellátogat. Vachott Sándorné emlékiratai bőségesen szolgálnak adalékokkal e kör mindennapi életének apróbb-nagyobb eseményeiről, a társas élet külsőségeinek megszervezéséről, a névnapokról, bálokról, házi színielőadásokról, karácsonyokról. Petőfi minden bizonnyal itt figyeli meg először közelről a művelt háziasszony és a nyílt házat tartó házigazda hétköznapjait. A biedermeier hölgy érdeklődése házi körein belül maradt. Az ő kötelessége volt a háztartás felszerelése, a család használati tárgyainak díszítése, az, hogy az olvasást, a zenét, a képző- és iparművészeteket igyekezzen otthonába bevinni, és ott, az otthon biztonságában nőhöz illő mértékletességgel művelni. E kor városi férfiai nappalaikat ügyvédi irodákban, szerkesztőségekben, hatósági hivatalokban töltötték, este szívesen üdültek fel iskolázott, olvasott, a megélhetés gondjaitól távol élő nőik körében, akik az élet szépségének, apró örömeinek élvezetére felhívó, harmonikus környezettel vették körül a ház urát és vendégeit. Az éveken át otthontalanul bolyongó költő, akiben biztosan élt a meleg családi kör iránti vágy, szívesen tartózkodott ebben a bensőséges hangulatú világban, Vachotték közvetlen, derűs szalonjában, ahová Erdélyiék, Vörösmartyék, Kossuthék is jártak. Ha Csapó Etelka halála ezt meg nem akadályozza, talán megpróbált volna itt férji minőségben végleges helyet biztosítani magának. Etelke halála után két hónapra Vachottékhoz költözött, s így részt vett a család mindennapjaiban. A kislány elárvult szobáját kapta meg, ahol emlékétől körülvéve, háborítatlanul őrizhette magában a fájdalmas élményt, amely egy egész ciklusra való költeményt inspirált. Bizonyára a fenti nőeszmény is munkál Petőfiben, amikor családalapításra gondol. Választottjai nem arisztokraták, de mégis úri hölgyek. Mind Med- nyánszky Berta, mind Szendrey Júlia apja gazdag földesúr jószágigazgatója, aki maga is kastélyban lakik. (Hiába figyelmeztetik állandóan barátai az alacsony származású fiatalembert, ő tehetsége erős 33
