Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
9. gós rézkapoccsal rögzül. Belül felső lap borítása fehér selyem, felirata: „ENTREPRISE DES POMES FUNEBRES BUDAPEST KÍGYÓ UTCZA 5sz”. Az alsó rész vajszínű bársonnyal bélelt, a kulcsnak mélyedést alakítottak ki. A tok aranyszínű felirata a fedőlapon: „Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán koporsókul- csa . 10. A Petőfi Társaság anyaga, Kéry Gyula gyűjtése 11. 1911/79/56.; 1916/40/30/a.; 1926/53/30/a. 12. „Szendrey Júlia, Petőfi özvegye, utóbb Hor- vát Arpádné, folyó hó 6-án 39 éves korában elhunyt. A boldogult mint Írónő is magára vonta a közfigyelmet; mindjárt első műve: ’Petőfiné naplója’, mely 1847-ben, házassága első évében, az ’Életképek’ hasábjain látott napvilágot, nagy feltűnést okozott; később több csinos lyrai költeményt bocsátott közre, kitünően forditá Andersen meséit, s utoljára lapunkban közölt két eredeti regét. - Felejthetetlen nővére Mária, Gyulai Pálné, épen két év előtt történt gyászos elhunyta után a gyönge nő csakhamar súlyos betegségbe esett, mely hosszas szenvedés után kioltá életét. Temetése f. hó 9-én ment végbe. A megható szertartáson az elhunyt tisztelői tömeges megjelenés által fejezték ki részvétüket; a virág- koszorúkkal ékített koporsót a megboldogult atyján és férjén kívül fia Petőfi Zoltán, Gyulai Pál és Petőfi István követték. A kerepesi temetőben tették örök nyugalomra. Ott nyugszik Petőfi Sándor atyja is. A költő ki tudja hol?...” (VU 1868. szept. 13.) - Szendrey Ignác unokája örökségét kipótolva alapítványt tett a szegény diákok támogatására: „Alapit- vány-levél. melly alólirt, mint az 1870-ik évben el- húnyt árva Petőfi Zoltán nagyatyja, és végakarata végrehajtója által, annak halála előtti óráiban szóval kijelentett kívánsága folytán, hogy hátramara- dandó vagyona szegényebb sorsú, de jó magavisele- tű tanulók némi segélyezésére fordíttassék, — [...] Kelt Pesten, Január 14-én 1871. Szendrey Ignác s. k., mint Petőfi Zoltán nagyatya és végrendelete végrehajtója.” (Déri Gyula: Petőfi Zoltán.) 13. „Csak azt az egyet / Szeretném tudni: / Hol, merre terjed ez a másvilág? / És mily alakban / Jutunk majd innen / Ez ismeretlen másvilágba át? // Mint ágrul ágra / A csalogánypár,/ Csillagrul csillagra szállunk, te s én? / Vagy mint két hattyú / Ringunk szelíden / Az örökkévalóság tengerén?” Szép napkeletnek... 14. A Petőfi Társaság évkönyve 1911. Szerk. Kéry Gyula. Bp. 1911. — Déri Gyula: Petőfi Zoltán. (Pe- tőfi-Könyvtár 15.) Bp. 1909. Budapest, 1908. 10. 241. Petőfi-serleg 4. Márvány, fém, féldrágakő, üveggyöngy 5. Teljes magassága: 52 cm; talapzat: 12 X 15,5 X 12 cm 6. Kopott, hiányos 7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest) 8. R. 82.132. 9. Az aranyozott serleg fehér márványkockán áll. Szeszélyes vonalú fém talapzatra rögzítették, négy csavart, felfelé elkeskenyedő, csontból készült lábon áll. A hengeres serlegtesten egymásbafonódó vésett indák látszanak. A fedél kúp alakú, peremén öntött bronzdíszekkel. A lábak alján és tetején fehér-zöld tűzzománc-berakás van. A fedélre kétoldalt három-három láncon üveggyöngyöket, féldrágaköveket függesztettek. 10. A Petőfi Társaság anyaga, Pékár Gyula adománya 11. 1916/40/24.; 1948/36/27. 12. „A Petőfi-serleg eszméjét az 1911 január 6-i nagygyűlést követő banketten Papp Zoltán vetette fel. A drágakövekkel ékesített aranyserleg nagyobbrészt az ő adományából készült. Basch Árpád művészi tervrajza nyomán Tarján Oszkár véste aranyba a kelyhet. Petőfinek ezek a sorai vannak belevésve: ’Miljom átok, bort a billikomba! / Tied vagyok, tied hazám! / Talpra magyar, hí a haza! / Egy gondolat bánt engemet!’ A serleg alapzatának márványszobrán levő kis táblán: ’Szabadság, szerelem, / E kettő kell nekem. / Szerelmemért feláldozom életemet, / Szabadságért feláldozom szerelmemet.’[A szöveget így, hibásan vésték be!] A serleggel Petőfi szellemét ünnepelve, a Társaság ünnepi lakomáin mondanak köszöntőt. Herczeg Ferenc az 1912. január 6-i lakomán avatta fel a serleget.” (A Petőfi-Társaság ötven esztendeje 1876-1926) 14. A Petőfi'Társaság ötven esztendeje 1876-1926. Szerk. Sas Ede. Bp. 1926. Budapest, 1912. 01. 06. 180
