Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
ajándok e hasadt ódon szék, / az idők viharja által roncsolt emlék. / És ha bár a fája itt-ott már szúet- te, / Petőfi azt mégis ereklyévé tette: / Mert az ez- ernyolczszáznegyvenkilencz évben, / Július havában vendég volt Berényben, / A hol családjával Petri- csékhez szállott, / Miután azokkal rokonságban állott: / Engem mint ismerőst röktön felkeresett, / még ifjabb korából reám emlékezett: / S ha Soma hon nem volt s ott megunatkozott, / Hozzám jött s e székbe ülve csibukozott.” (Bonyhai Benjamin verses levele a Petőfi Társaságnak. Mezőberény, 1885. jan. 5.) A levél szerint Petőfi az Orlay-kép kedvéért vitette át Petricsékhez Bonyhaiéktól a szép, régi széket. 13. „Könnyű nékünk, feleségem, könnyű, / Pam- lagon te és karszékben én / Idebenn a kényelmes szobában / A meleg kemence közeién.” Őszi éj 14- A Petőfi Társaság Petőfi Sándor relikviáival kapcsolatos iratai. PIM Kt. V-an. V.4559/354/1. - Szana Tamás: Petőfi-ereklyék. = Petőfi-Album. 1898. 237- 240. Mezőberény, 1849. 07. 03-18. 198. 1. Petőfi tiszti kardja 2. Gyűjteménybe nem került. 3. Orlay Petries Soma: Petőfi Mezőberényben 12. Petőfi 1849 júliusában modellt ült Orlaynak, aki a képet mintegy húsz nappal a segesvári csata előtt fejezi be. Jól látható rajta Petőfi lovassági szab- lyája. Ezzel szemben a kortársi visszaemlékezések egybehangzóan azt állítják, hogy a költő fegyvertelenül vett részt a segesvári ütközetben: „Pap Lajos kijelenti, hogy Petőfi ama végzetes napon nem menekülhetett meg. Ok Bemmel 40-50-en voltak egy csoportban, lóháton s tőlük tizenöt lépésnyire Petőfi gyalog fegyver nélkül.” ([Sz.n.]: Petőfi haláláról. VU 1880. máj. 30.) 1882-ben a korabeli lapok hírt adnak arról, hogy Pap Lajos, Bem szárnysegédjének hagyatékából előkerült az a kard, amit Petőfi a segesvári csatatéren adott neki, amikor annak kardja eltörött. „Pók Ignácz erzsébetfalvi bíró erre nézve a következő nyilatkozatot küldte be hozzánk: A Hírlapokban közlött, Petőfi kardja elveszett, napi újdonságra vonatkozólag kijelentem, hogy az bírói őrizetemben meg van, s hogy semmiféle mise parádéra nem használtatott. Néhai Pap Lajos ellen, ugyanis midőn a gyászravatalon feküdt, végrehajtás vezettetett s zárgondnokul a kossuthfalvi biró neveztetett ki. Ennek utána mintegy 4-5 nappal később, a hagyaték leltároztatása ejtetett meg, és ehhez én mint erzsébetfalvi biró és illetékes hatósági közeg meghivatván, azt találtam, hogy a zárgondnok az ezüst nemüt ugyan magához vette, a lapok utján nyert értesülés szerint állítólagos Petőfi kardot azonban nem. A leltározás befejezése után hivatalos helyiségembe visszatérve az jutott eszembe, hogy az állítólagos ereklye nem lesz kellő biztosságban néhai Pap Lajos házánál, a mely egészen távol elszigetelten áll, és csak egy asszony felügyelete alatt van, miért is az esküdt ember által bírói őrizetembe áthozattam;... az árverésnél az ereklyét önkezűleg kívántam a végrehajtó feleknek átadni. Délután Er- zsébetfalvára vissza érkezve arról értesültem, hogy az árverést formahibák miatt beszüntették. Ennélfogva az ereklye el nem veszett, hanem bírói kezeim között őriztetik. Erzsébetfalván, julius 27-én. Pók Ignácz biró” ( [Sz.n.]: Petőfi kardja megvan.) 13. „Minden tagunkból vérezünk, / Hogy is ne? villog ellenünk / A fél világnak kardja.” Szörnyű idő... - „Él a magyar még, áll a hon, s hol egykor / Olyan halotti volt a hosszú csend, / Minő zajt üt most ott a harcoló kard! / Minden csengése egy világra cseng!” Jött a halál 157
