Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Kalla Zsuzsa: A Petőfi-relikviák története
mondta megnyitó szavaiban: „Csak szimbólum, mert hiszen Petőfi élni fog örökké az ő műveiben. De hiszen a vallásnak is meg van a maga írott dog- mája, azért mégis szükség van templomokra, szim- bolumokra, amelyeknek állandó szuggeráló hatásuk van arra is, aki egyébként ritkán menekül a vallás vigasztaló karjaiba. Ilyen szuggeráló hatást vár ő a Petőfi-háztól.” (Kéry Gyula, 1911. A 23.) A szent földi életét, tetteit, személyiségét megőrizte, típussá csiszolta legendája, így a szentek galériája lehetőséget adott a hívőnek a választásra. Az egyetemes kereszténységen belül a zarándoklat, az ereklyékkel kapcsolatos rítusok gyakorlása révén a hívő egy kisebb, eszmei közösség tagjává vált azzal, hogy foglalkozása, élethelyzete, otthona, betegsége, vágyai szerint fohászkodott az általa választott közvetítőhöz, szenthez. A Petőfi-ereklyék megtekintése a nemzeti közösséghez tartozás érzését volt hivatva erősíteni, mint erről a későbbiekben meggyőződhetünk. A középkori ereklyetárgyak egyik sajátossága témánk szempontjából különösen fontos. Jó részük a szent - aki gyakran vértanú — halálával, tetemével, sírjával van összefüggésben. A leghíresebb, leg- becsesebb ereklyék a Passióhoz kapcsolhatók: Krisztus töviskoszorújának darabjai, halotti leple, a szent kereszt, a kereszt szögei. Ha a katalógust fellapozzuk, kitűnik, meglepően nagy számban maradtak fenn emléktárgyak Petőfi életének utolsó hónapjaiból, utolsó útjának állomásairól. A halálhoz vezető út mint az átmenet szimbóluma mindig élénken foglalkoztatja az emberi képzeletet. így az a karosszék, amelyben Orlay Mezőberényben megörökíti Petőfit ezzel a tragikus felhangú megjegyzéssel kerül a gyűjteménybe: „1709-ből való régi karosszék, melyben a költőt két héttel eleste előtt Orlai lefestette.” (A Petőfi-Ház ereklyetárának leltárkönyve. 1916.) Egressy Gábor pamlagja, amelyen „Petőfi feleségével és fiával Erdélybe utazott, ahol a költő családját Tordán hátrahagyva a csatatérre sietett” a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik korábbi kiállításán a halálba kocsizást szimbolizálja. A világi ereklyék a XVIII-XIX. században, a szakrális és a profán szféra fokozódó szétválásával, az utóbbi előtérbe kerülésével egyidejűleg jelentek meg. A francia forradalom eszméinek elterjedése nyomán a vallási közösséghez tartozást fontosságban meghaladja, felváltja a nemzet, a szent helyébe a nemzeti hős vagy a - nyelvet és kultúrát legjobban reprezentáló - művész lép, egy a halála után megdicsőült, már-már emberfelettivé magasodó személyiség. A hozzá kötődő, őt ábrázoló tárgyak egy eszmét jelképeznek, a tisztelők egy láthatatlan, lelki közösség tagjai lesznek. Az alkotó, a költő rajongói szemében az isteni kijelentés közvetítője, aki érintkezhet valami ma- gasabbrendűvel, felfoghatatlannal. Ferenczi Zoltán, a Petőfi-filológus, jó néhány tárgy gyűjtője az Egy gondolat bánt engemet... elemzésében - nem egy ünnnepi beszédben! — így ír: ,Valami ismeretlen marad előttünk, valamit nem értünk benne, érzelmeink hozzá mérve, köznapiaknak tetszenek, s bizonyára azok is, elhatározásaink ingadozók, bátortalanok, röviden átlagemberiek. De hát jó. Ha a hős és lángész lelkének mélységeiben és nagyszerű elszánásában nem ismerhető meg teljesen, hadd borzongasson meg a hősi tett maga. Elgondolva szerelmét, boldogságát, mindazt mi szemében az élet legnagyobb üdvössége, elgondolva, hogy elhagyja mindazt, amiért annyit emésztődött, reménykedett, azért, hogy veszélyekbe, halálba rohanjon, mint elszánt áldozat, a hazáért, szabadságért s az emberiségért: mindannyiszor hadd teljék el szívünk a lelkesedés őszinte melegével. Előtte és emléke előtt, a ki nagyszerű példát adva minden időnek, hazájáért, nemzetéért egy nagy eszme nevében feláldozta nemcsak életét, hanem, a mint fogadta volt, az egész életen át esdett legnagyobb szerelmet: hadd hajoljon meg önként homlokunk, hadd súgja szivünkben egy belső hang, hogy az ő útja volt az igazságé, hogy hite, erénye, bátorsága, illúziói nem a mi köznapi életünké, hogy A Petőfi-Ház a Bajza utca felől 11
