Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)

Katalógus

143.

142

8. 1870. 83.

9. Pecsétnyomó levágott sarkú, téglalap alakú lappal és hasábos, átlyukasztott, réznyéllel. Lapjára vonalas keretbe kurzív betűkkel „E S.” monogramot véstek.

10. A tárgy Gyulai Pál ajándékaként került a múzeumba, ő Petőfi Zoltántól kapta ajándékba.

12. Számos fennmaradt levél borítékján látható, például Petőfi Pap Zsigmondnak írt, 1847. július 21- i, szatmári levelén. (PIM Kt. V-lev. P 28.) A költő halála után Szendrey Júlia használta a pecsétnyomót, lásd például a férje halottá nyilvánításáról szóló nyilatkozatát. (PIM Kt. V-an. R 80.)

14. Három nemzedék ereklyetárgyai a Magyar Nemzeti Múzeumban (1823-1875). Katalógus. Szerk. Simon V. Péter. Bp. 1988.

1. Petőfi pohara

2. Elveszett

3. A tárgy fotója a Petőfi Irodalmi Múzeum Re- likviatárának leírókartonján maradt fenn

7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest)

8. R. 86.139.

10. A PIM leltárkönyve szerint a Petőfi Társaság anyaga

Pest, 1847. 09. 08.

13. „Hadd rázzam meg, kedélyes / Barátom, kezedet, / E nagy karszékben töltöm / Estém szemközt veled. // Füstöljünk, iddogáljunk.../Vidáman ránk ragyog / A lámpa, feleségem / Szeme s a csillagok.” Hideg, hideg van ott kinn...

144. O

1. Petőfi borospohara

4. Üveg

5. Magassága:

14,2 cm,

felső átmérője: 6,7 cm; alsó átmérője; 7,8 cm

6. Ép

7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest)

8. R. 86.152.

9. A pohár zöld színű öntött üvegből készült. Felső része alul elkeskenyedő henger, alul a talp tölcsérszerűen kiszélesedik. A felső rész peremén egy, alján két kidomborodó csík fut.

A kettő közötti sávban körökben elhelyezett bütykök adják a mintát.

A pohár alsó felének tetején, a fogónál egy sor kidomborodó félgömb látható.

10. A PIM leltárkönyve szerint a Petőfi Társaság

anyaga

13. „Különben én becsüllek, oh, pohár! / Csak egy van benned, amit restelek; / Azt restelem csak benned, oh pohár! / Hogy olyan könnyen kihör- pentelek. // Ha én tenéked volnék, oh pohár! / Ki nem fogynék a borból sohasem; / Aztán, ha nékem volnál, oh pohár! / Innál belőlem véges-végtelen.” Poharamhoz

126