Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

De hol a kamra?

nem hallottam panaszkodni emiatt. Neki is megvolt a kifejezési lehetősége a színpad és a pódium mellett otthon, a családban. Samukám és Adám kisfiam számára nélkülözhetetlenné tette magát.”155

Majláth Máriánál valóban a feleség és az anya „szerepe” került előtérbe. O járt szülői értekezletre meg a Hunyadi téri piacra. Kitűnően főzött, a vasárnapi húslevest mindig Veronkával, házvezetőnőnkkel közösen. Mivel férjét a „hétköznapi” ügyek egyáltalában nem érdekelték, az alábbi történetben alig van túlzás. Édesanyám hazatelefonált, hogy elmagyarázza: a kamra hányadik polcáról, melyik lábost kellene levenni az ebédhez. Édesapám türelmesen végighallgatta a hosszú instrukciókat, majd megkérdezte: „De hol a kamra?”

Szüleim egyénisége: tűz és víz. Balázs Samu gunyoros volt, zárkózott és szűkszavú - Majláth Mária segítőkész, nyíltszívű és bőbeszédű. Kapcsolatuk sokban emlékeztet O’Neill Hosszú út az éjszakába című drámájának egymás szeretetére olykor hiába vágyakozó házaspárjáéra.

Édesapám egyszer ironikusan megjegyezte: „A Majláthok jól mentek férjhez.” Ezzel arra utalt, hogy a Majláth-lányok későbbi Kossuth-díjasokkal házasodtak. Mária ővele. Auguszta Eónyi Géza festőművésszel, a keresztapámmal. Jolán pedig az író-politikus Erdei Ferenccel, aki akkoriban földművelésügyi miniszter volt, később a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Erdeiék a Benczúr utcában két házzal laktak mellettünk. Színésznő édesanyám és keményen politizáló húga azonban nem szívelte egymást, és ez a távolságtartás mindkét családra átterjedt. Erdei Ferenc neje és Balázs Samu felesége tehát édestestvérek voltak, szomszédos házban éltek - ennek ellenére a miniszter és a színművész soha nem találkozott... Kapcsolatuk arra korlátozódott, hogy Erdei évente egyszer, karácsonykor kocsonyástálat küldött ajándékba, melyet maga készített.

Még családi nyaralásaink is rendhagyóak voltak. Édesanyámmal a Nemzeti Színház siófoki üdülőjében töltöttünk pár hetet, miközben édesapám az ottani Aranypart egyik szállodájában vett ki szobát, hogy háborítatlanul ultizhasson. Néha „megtekintette” azokat a páros lábtenisz-meccseket, ahová engem, a kiskamaszt, játszótársnak maga mellé fogadott Sztankay István. Az ellenfél a Kálmán Gyuri-Csurka László páros volt.

Édesapám főiskolai tanítványában, Raksányi Gellértben (Kutyu) majd’ fél évszázad múltán is elevenen élnek a Balázs Samu szarkasztikus humorát megcsillantó siófoki élmények. Az első politikai merészségét, a második kártyaszenvedélyét illusztrálja: „Jól emlékszem, amikor az ötvenes években Siófokon, a Nemzeti Színház üdülőjében nyaraltunk, volt ott egy kismedence, ahol a gyerekek játszottak. Az egyik vásottabb gyerek a kicsiket erősen spriccelte, s ebből a legtöbbet Ádámka, Balázs Samu kisfia kapta. Samu bátyám nem avatkozott a játékba - talán rangján

95