Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Merjünk magyarok lenni!
Jelen sorok írójától francia szakos egyetemi hallgató korában, 1974-ben megkérdezte Bajomi Lázár Endre, a francia-magyar kapcsolatok kutatója: tud-e arról, hogy Balázs Samu egy menekülő francia hadifoglyot bújtatott a nyilasok elől. A kérdést továbbítottam édesapámnak, aki szokásos szűkszavúságával közölte: „A hír igaz.” (Többek szerint nemcsak ő nyújtott menedéket, hanem Vaszary János és Muráti Lili is. Ez az információ ellentmondani látszott annak a közhiedelemnek, hogy a háború után spanyol emigrációban élő egykori sztárházaspár náci szimpatizáns lett volna. Azonban itthon, az 1950-es években Muráti Liliről ezt vélhetően azért terjesztették, mert a madridi rádióban antikommunista műsorokban szerepelt.) A második világháború idején Magyarország - amíg tehette - mintegy ezer, a német fasizmus elől menekülő francia katonának, illetve szökött hadifogolynak nyújtott menedéket. Közéjük tartozott Pierre Godefroy, aki később szülőfalujában a szövetséges csapatokat fogadja. A kis normandiai településnek polgármestere végül a párizsi szenátusnak tekintélyes gaulle-ista képviselője lesz. A Balázs Samu jóvoltából az Andrássy Színház kelléktárában rejtőzködő francia hadifogoly - Szél sodorta falevél... című művében - plasztikusan idézi fel a sikertelen kiugrási kísérlet perceit: „A Ne bízz a nőben még mindig telt házat vonz. Az utolsó szép napokban a magyarok el akarnak bódulni, szeretnék kiélvezni a tovasuhanó pillanatot. Vajon mit hoz a holnap? Egy vasárnap délután, október 15-én, az első felvonás után egy drámai fordulat - igazi, nem színpadi - vet véget hirtelen az előadásnak. Az igazgató befut a színfalak mögé:- Tudja, mi újság? - kérdi tőlem.-Mi?- Horthy kormányzó beszélt az imént a rádióban... befejeztük a háborút... végeztünk a németekkel! [...] Végre eljött a nagy nap. Most Budapesten a sor, hogy kiűzze a betolakodókat. A hír úgy söpör végig a nézőtéren, mint a szélvihar. Pillanatok alatt szétszéled a közönség. Színészek, nézők futnak az utcára, hogy minél előbb otthon legyenek. [...] Lobogásunk úgy huny ki az első fellobbanás után, mint a szalmaláng. Amint kiértünk a Körútra, amely félkörívet ír le a pesti oldalon a Margit-hídtól a Horthy Miklós-hídig,121 mind a ketten ugyanarra gondolunk: Horthy keresztet vethet Pestre! Fenyegetően cirkálnak a Tigrisek, tüzelésre készen. Az SS-ek - derékszíjukon kézigránát, az ujjuk a fegyver ravaszán - csak a jelre várnak.”122 Godefroy szenátor később így nyilatkozik az őt Párizsban felkereső Bajomi Lázár Endrének: „néha [...] Balázs Samu színművésznél háltam, aki nagyon bátran viselkedett. A nyilasok mégis elfogtak, s egy Szent István körúti rögtönzött börtönbe zártak, ahol szörnyű kínzásoknak voltam a tanúja, de minket, franciákat, a színházigazgató beavatkozására, végül kiengedtek.”123 71
