Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Merjünk magyarok lenni!
gikus helyzetét, élet-halál harcát viszi színpadra. A színjáték, illetve Németh Antal rendezése - néhány nappal a német megszállás után - nyilvánvalóan Magyarország sorsára utal. Színrevitele kifejezetten bátor vállalkozás. Kárpáti Aurél kritikája Kiss Ferenc, Tímár József és Lukács Margit méltatása után leszögezi: „Mellettük Apáthi Imre álnok kalmárja és Balázs Samu hűvösen mérlegelő Caesarja tart számot elismerésre.”116 A szezon utolsó premierje - egyúttal a távozó igazgató, Németh Antal utolsó rendezése a Nemzetiben - báró Kemény János Péter című „erdélyi története”. Az 1944. május 20-án bemutatott előadás főszereplői: Makláry Zoltán, Tímár József, Szörényi Éva, Abonyi Géza és Lukács Margit. „Kiemelkedően szép epizódalakítás Balázs Samu román csendőrőrmestere... A darabot Németh Antal rendezte, lelkes szeretettel és műgonddal.”117 A Péter témája a nyugat előtti hajbókolás és a hazai földhöz való ragaszkodás konfliktusa. A szerző a kolozsvári Magyar Színház mecénása és főigazgatója - ekkoriban már a kolozsvári üldözött zsidóság patrónusa is -, akinek tevékenységét a szélsőjobboldali sajtó élesen bírálja. Üsd pofon! címmel, valószínűleg 1944 nyarán készül el - Balázs Samu főszereplésével - egy sokáig elveszettnek hitt rövid játékfilm.118 Az alig nyolcperces vígjátékkal azt akarták bemutatni, hogy a „rémhírterjesztés” elítélendő. Bán Frigyes - a Talpalatnyi fold későbbi Kossuth-díjas rendezője - a propagandacélokat szolgáló tanmesében kerüli a direkt aktuálpolitikai állásfoglalást. Balázs Samu aprólékosan kidolgozott játékkal állít elénk egy ártatlan hivatalnokot, akit pletykás vénasszonyok hoznak kellemetlen helyzetbe. A rendőrségen lead egy utcán talált pénztárcát, ám környezete őt vádolja sikkasztással. Vagyis a komédia végén elcsattanó pofonokkal Bán Frigyes nem a „politikai rémhírterjesztőket” ítéli el, hanem csak a szószátyár fecsegőket. * * * „Kemény és veszedelmes időket élünk. Nem tudhatom, hogy mielőtt választ kapnék, nem szakít-e bennünket újból szét a háború és a politika. Jó, hogy legalább Anyukáék most így együtt vannak, ha már én külön kell legyek. A postai csomag- küldés a mai nappal megszűnt. [...] Nekem most igen sok a munkám, ennek megfelelően jövedelmem is nagyon szép lesz a jövő hónaptól, ha minden össze nem omlik. Sajnos, arra is számítani lehet, hogy bezárják a színházakat, és elvisznek kapálni...”- írja Balázs Samu, édesanyjának, Nagyváradra, 1944. szeptember 6-án kelt levelében.119 A teátrumokat egyelőre nem zárják be, majd csak az 1944 karácsonyán kezdődő fegyveres harcok idején. A Budapest ostroma előtti csonka évad szeptember 68
