Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Merjünk magyarok lenni!
Merjünk magyarok lenni! A BUDAPEST OSTROMA ELŐTTI MÁSFÉL ÉVAD Egy színész életművében többnyire külön-külön elemzik a színházi és a filmes pályaívét, nem összefüggésükben, inkább egymással párhuzamosan. Ami nem mindig célravezető, hiszen a színházi és a filmes karrier - sőt gyakorta a rádiós is - egymást kiegészítve és erősbítve alakul térben és időben egyaránt. így történt Balázs Samu esetében is. Vegyük példának 1943 szeptemberét. Két filmet is forgat, a Rákóczi nótáját és az Ördöglovast. Miközben szeptember 10-én a Nemzeti Színházban felújítják a Bánk bánt, melyben Myska bánt játssza (míg Bánkot Kiss Ferenc, Melindát Tőkés Anna, Bíberachot Timár József alakítja). Egyszersmind a Nemzeti Színház Kamaraszínházában próbálja Cléante szerepét a Tartuffe-hcn. Egyetlen hónap alatt, színpadon és filmen, két-két új szerep. A Tartuffe-öt 1943. október 8-án mutatják be - mégpedig olyan kiugró szakmai és közönségsikerrel, hogy át kell vinniük a nagyobb befogadóképességű Zene- akadémiára. Itt az év végére eléri a századik előadását. Januártól pedig a Nemzeti Blaha Lujza téri épületében - immár harmadik helyszínen - vonz táblás házakat. Apáthi Imre rendezése azért is színháztörténeti jelentőségű, mivel közvetlenül a főváros ostroma után, már 1945. március 8-án felújítja a Nemzeti Kamaraszínháza- jobbára ugyanazokkal a színészekkel: Balázs Samuval, Gobbi Hildával, Major Tamással, Olthy Magdával, Pataky Jenővel, Somogyi Erzsivel és Szabó Sándorral. A Tartuffe előadása így a folytonosságot is jelképezi: hidat - vagy legalábbis pallót- alkot a régi és az új Nemzeti Színház között. A Balázs Samu szerepformálását méltató sorok önmagukért beszélnek: „Cléante szerepében megcsillogtatja rendkívüli tehetségét Balázs Samu”.110 „Balázs Samu mint sógor, józan rezonőr szerepében [...] kifogástalan játékot produkált.”111 „Moliére igazi szellemét legmaradéktalanabbul Balázs Samu képviselte. Rá büszke lehetne a gúny nagy királya: hús és vér Moliére-alak. Moliére legnemesebb szellemében és a tiszta hagyományokhoz illően.”112 Komoly fenntartásokkal fogadja viszont a kritika Major Tamás Tartuffe-ala- kítását: „A címszerepet játszó Major ide nem illően jelenik meg. Tartuffe? Notre Dame-i toronyőr inkább vagy Dracula. Túlzott egyéni felfogás, torzó, elfogadhatatlan.”113 66
