Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Nyolc év frontszolgálat
Komolyság és elmélyedés fűtötte Balázs alakítását és apróbb hibáktól eltekintve (ilyen például a Lenni vagy nem lenni nem egészen stílusos kezdete), teljesítménye felülmúlta várakozásomat. Beszédének egykori idegességét hiába kerestem most, és a férfias, töprengő, csüggedt, kétségbeesett lélek híven kialakult játékán keresztül.”67 Balázs Samu elhagyja Kolozsvárt, hogy a budapesti Nemzeti Színházban folytassa a pályát. Éppen harminc esztendős. Nyolc év alatt, szezononként nyolc-tíz bemutatóval, csaknem száz szerepet eljátszik - többnyire főszerepeket - egy tehetséges, nagy munkabírású társulatban. Komoly színészi gyakorlatot szerez, miközben az utolsó években rendezőként és dramaturgként is dolgozik. Sokoldalúan képzett színházi emberré válik. „Ráadásképpen” olyan értékes erdélyi örökséget vihet magával, mint a szép magyar beszéd vagy a színház szent ügye iránti elkötelezett hit.68 * * * Ekkor már nem Hevesi Sándor, egykori tanára és rendezője a Nemzeti Színház igazgatója, hanem Németh Antal, aki egyúttal a Magyar Rádió Drámai Osztályának a vezetője. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában, Németh Antal fonójában megtaláltam azt a színház- és kortörténeti szempontból is figyelemre méltó iratcsomót, amely Balázs Samu Hlatky Endréhez, a Magyar Rádió műsorigazgatójához írott levelét és mellékleteit őrzi. Hlatky a válasz megfogalmazásával Németh Antalt bízhatta meg, ezért maradt a teljes dokumentáció a Nemzeti Színház igazgatójánál.69 Méltóságos Uram! A kolozsvári Magyar Színház harmincéves drámai hőse, rendezője és dramaturgja vagyok. Mellékelem szerződésem igazolását és Tóth Elek kollégám ajánló sorait. Az itteni színházhoz elvi okok miatt többé nem szerződöm. Ebből az alkalomból első utam a Rádióhoz vezet, hiszen régi, egyetlen vágyam oda bejutni. Ezen nyolcévi frontszolgálat után úgy érzem, elég felkészültséggel rendelkezem, hogy Méltóságodhoz forduljak és tisztelettel kérjem a Rádiónál való állandó alkalmazásomat. 44
