Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
A színjátszás a szünet művészete
Ez a váratlan választás megosztja a korabeli kritikusokat. A legújabb generáció a Nemzeti Színház színpadán című cikkében 1927. május 5-én a 8 Órai Újság ezt írja: „Hevesi Sándor mindenképpen azon van, hogy fiatal tehetségekkel próbálkozzék. A minap a Rómeó és Júlia egyik próbáján, a színpadon statisztáló akadémiai növendékek közül szólított elő egy elsőéves fiúszereplőt azzal, hogy - kérem, próbálja csak Tybalt szerepét! - Az előszólított növendék az a Balázs Samu, akinek a tehetségét az akadémián gyorsan felismerték, s ő az, aki a legutóbbi akadémiai ünnepségen szép és talpraesett beszédével is feltűnt.” A jobboldali sajtó számára azonban egy akadémista szerepeltetése muníciót kínál az igazgató bírálatára. Az 1927. május 5-én megtartott premier másnapján a Magyarság kritikusa így ír: „A színháznak tucatnyi olyan, szerephez ritkán jutó férfiszínésze van, aki tisztább vonalvezetéssel játszotta volna Tybaltot, és ma mégis növendéket mutattak be ebben a szerepben, aki még színésziskolába jár, aki még beszélni és mozogni tanul, és aki - maga is tekintéllyé növekedvén - valószínűleg kevés tiszteletet fog érezni mestereivel szemben.” Hevesi Sándor első monográfusa, László Anna, könyvének Támadások Hevesi ellen című fejezetében csokorba gyűjti az igazgatót bíráló ítészek szempontjait, ám nem tesz említést az antiszemitizmusról.19 Pedig az visszatérően jelen van a korabeli sajtóban. Az Üj Nemzedék például leszögezi: „A Nemzeti Színház táján azt mondják, hogy mi antiszemitáskodunk. Dehogy antiszemitáskodunk. Csak megjegyezzük, hogy az előttünk eddig ismeretlen kisasszony [a Rómeó és Júlia egyik mellékszereplője - B. Á.] véletlenül nem keresztény.”20 A régóta kikeresztelkedett, katolikus hitre tért Hevesi Sándor által vezetett színházra már ekkor, 1927 első felében rázúdulnak ezek a primitív, később egyre erősödő támadások. A Pesti Napló is kifogásolja a szereposztást, bár egészen más megközelítésben. Rendhagyó módon, de ő még méltatja is Balázs Samu tehetségét: „Egyedül Tybalt szerepében lépett fel új szereplő: egy akadémiai növendék, akinek nevét azonban nem tartjuk fontosnak feljegyezni. [...] Azonkívül elég jól vívott. Különben pedig az az érzésünk: páresztendős vidéki gyakorlat után igen használható színész lesz. De hogy miért kellett más, szerepre váró, kipróbált nemzeti színházi tagok előtt szóhoz juttatni ezt a jó kiállású fiatalembert? - nem egészen értjük.”21 Hevesi Sándor mindenesetre annyira megkedveli a „jó kiállású fiatalembert”, hogy mindegyik növendékét, akinek még nem jegyezte meg nevét, Balázs úrnak szólítja... Szakmai kapcsolatuk tovább folytatódik, amikor Balázs Samu - a következő esztendőben, első kolozsvári évadának derekán - német nyelvű ajánló levelet kér tőle. Akkoriban Berlin, Hitler hatalomra jutása előtt, európai kulturális központ. Ha csak a szóban forgó 1928-1929-es évadot nézzük: ekkor mutatják be Brecht 22
