Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
A színjátszás a szünet művészete
A színjátszás a szünet művészete AZ ORSZÁGOS MAGYAR KIRÁLYI SZÍNMŰVÉSZETI AKADÉMIÁN (1925-1928) Édesanyja azt szerette volna, hogy pap legyen - Trianon előtt Váradon a katolikus egyház igazi „nagyhatalom” volt - vagy banktisztviselő. „Mert nekik mindig van pénzük”. Érettségi után először a jogra iratkozik be, azután mégis inkább úgy dönt, hogy pap lesz. - Thália papja. Amikor az 1950-es években, általa is becsült ifjú kollégáját, Sztankay Istvánt a Színművészeti Főiskola felvételijén megkérdezték, hogy mi az apja foglalkozása, így felelt: „Pásztor”. A munkás-paraszt származás előnyt jelentett. „Milyen pásztor ?” - kérdezték. „Lelkipásztor.” Amióta csak létezik színészképzés Magyarországon, a túljelentkezés mindig sokszoros volt. Balázs Samut 1925 tavaszán elsőre fölvették. A Nemzeti Színház örökös tagjai, a színiakadémia tekintélyes tanárai felvételiztették: Császár Imre, Gál Gyula és Nagy Adorján. Mindhárman Kolozsvárt kezdték pályájukat. Amikor fél évszázaddal később, arról faggattam, hogy milyen volt a felvételije, szinte harapófogóval kellett kihúzni belőle minden szót, annyira szűkszavú volt. Ennyit közölt: „Elmondtam^ wales-i bárdokzt, és fölvettek.” Szarkasztikus-ironikus stílusában hozzátette: „Akkor még értettek hozzá.” Ezzel arra utalt, hogy később már háromfordulós lett a felvételi vizsga. Császár Imrére így emlékezett: „Szép szál férfi volt, mindig konflis hozta a Rákóczi úti akadémiára. Évekkel megelőzte korát, mert a konzervatív, akadémikus színészpedagógiával szemben ő már Sztanyiszlavszkij módszerét vallotta; azt, hogy a színész élje át szerepét, a szituációt, amelyben jelen kell lennie, és mindezt hitesse el a közönséggel is. Átélni és átváltozni, látni és a nézővel is láttatni. Tőle tanultam, hogy a színjátszás: a szünet művészete.” A dramaturgia tanárát, Sebestyén Károly igazgató-helyettest, a Pester Lloyd német nyelvű kormánylap kritikusát pedig így jellemezte: „Az ember tragédiáját nála kívülről meg kellett tanulni, az egyes színekhez kapcsolta a művelődés- és drámatörténetet.”10 A kor legmodernebb táncművésze, Szentpál Olga oktatta a színpadi mozgást, de hangsúlyt kapott a vívás és a francia nyelv is. Gál Gyula rendezte Balázs Samu 17
