Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Csak az ő jelenetére emlékszem, pedig én voltam a főszereplő
Az 1968-1969-es évadban édesapám két klasszikus kortárs író darabjában is szerepel. Illyés Gyula Fáklyáidnak ban Csányi közlekedési minisztert, Németh László Széchenyijében Lonovits érseket alakítja. Mindkettőben Bessenyei Ferenc a főszereplő, aki egy nyilatkozatában kijelenti, hogy Balázs Samu olyan okos, mint a Nap.246 A Széchenyiben együtt is öltöztek. Még csak gimnazista voltam, de Bessenyei egyszer flekken sütésre hívott gugger-hegyi házába. Kettesben voltunk: a rá jellemző lobogó lelkesedéssel olvasott föl nekem Németh Lászlód minőség forradalma című könyvéből. Balázs Samu nyugdíjba (de nem nyugalomba) vonulása előtti egyik utolsó premierje a Mozaikok. Erdélyi Sándor művének ősbemutatóját Babarczy László rendezi. A dráma alapkonfliktusa: egy vegyészeti kutatóintézet élén történő, korrupciótól sem mentes igazgatóváltás. A főbb szerepekben a társulat akkori derékhada - Sinkovits, Kállai, Avar. A kritikus szerint övé a legszínesebb alakítás: „Hidas bácsi: Balázs Samu. Tartása kissé görnyedt - de csak a »megviseltség eleganciájának« határáig -, mozdulatai precízek, kiszámítottak, kedvessége atyáskodóan leereszkedő. O a nagy múlttal rendelkező nagy név. [...] Valahogy így, ezen a skálán teremti meg a figurát Balázs Samu - a karakterformálás magas szintjén.”24 Az ifjú drámaíró a premieren az alábbi levelet teszi Balázs Samu öltözőasztalára: „Samu bátyám! Fogadd, kérlek őszinte köszönetemet a Mozaikok Hidas bácsijának megformálásáért. A legtöbb, amit leírhatok, hogy ez a Hidas bácsi, így, a Te alakításodban, még annál is több lett egy kicsit, mint amivé én álmodtam. Köszönöm! Bp. 1969. X. 3. Erdélyi Sándor.” Balázs Samu tehát a hatvanas évek második felében, túl hatvanadik életévén is, sikert sikerre halmoz. A dicsérő kritikákat sokatmondóan egészíti ki a pályatárs, Sinkovits Imre emlékezése: „Gyakran mondják, hogy az a nagy színész, aki a nagy szerepeket játssza. Nos, ő erre is rácáfolt. Kaffka Amerikájában a komornyikot játszotta, szövege mindössze néhány mondat volt. Egy jelenetben be kellett hoznia egy karos gyertyatartót, s elhelyezni egy zongora tetejére. Én az egész előadásból, csak erre a jelenetre emlékszem, pedig a főszerepet játszottam.”248 161
