Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Csak az ő jelenetére emlékszem, pedig én voltam a főszereplő

fejezésre. Sartoriusa számító üzletember, de van benne bizonyos fokú bölcsesség, ugyanakkor önérdekétől független szeretet, amelyet leánya iránt érez.”239 A Both Béla rendezte előadásban a leányt, Blanche-ot Törőcsik Mari játssza: ön­zésből, hiúságból, női szépségből összegyúrva. Emlékezetes közös jeleneteiket nem­csak a televíziós közvetítés őrzi, de a Képzőművészeti Alap képeslapja is. Keleti Éva felvételének fantasztikus atmoszférája van: a cilinderes üzletember és fehér kesztyű­jében belé karoló leánya olyan szuggesztivitást sugároznak, hogy szinte magunk előtt látjuk mozdulataikat. Amikor Törőcsik Mari elküldte valamelyik távoli rokonának a színpadi jelenetet ábrázoló képeslapot, az gratulált neki - új házasságához... Ezután újabb Shaw-siker következik; 1967. szeptember 23-án a Nemzeti Szín­ház társulata a Katona József Színházban mutatja be az író Warrenné mestersége című színjátékát. Balázs Samu (Sir Crofts) ismét angol úriembert játszik, partne­rei: Mezei Mária (Warrenné) és Béres Ilona (Vivie). Ungvári Tamás kritikája sze­rint „okosan komédiát játszik, pallérozottam nagy tapasztalattal. Balázs Samu az ostoba angolban professzor, ezúttal is nagy sikert aratott.”240 Édesapám valószínűleg több angol úriembert játszik ezekben az években, mintha a londoni Nemzeti Színház tagja lenne. Következő főszerepét az ír Sean O’Casey Bíborpor című komédiájában kapja - bemutató: 1966. december 16. Gazdag londoni gentleman düledező ír kastélyt vásárol. A vaskos humor kevere­dik itt a légies költészettel. Ungvári Tamás szerint telitalálat, hogy a főszerepet Balázs Samura osztotta a ren­dező: „Az ő harsány humora nagyon is helyénvaló itt: megjelenése, energikus lénye kitűnő kontrasztot szolgáltat izgága mondataihoz. S bírja erővel ezt a nehéz szerepet, s belelop egy kis fanyarságot is, egyéni, eltéveszthetetlen fűszerrel ízesíti alakítását.”241 Partnerei - Törőcsik Mari, Váradi Hédi, Avar István és Sinkó László - szintén felszabadultan komédiáznak. Az előadás végén összedől az egész kastély. Balázs Samu egy úthengert tol a falnak; a díszlettervező, Bakó József mesélte, hogy a szín­padi deszkákra vastag, színes krétákkal rajzolta be neki a pontos útvonalat. Ami­kor negyven évvel később Párizsban, ottani nagykövetségünk diplomatájaként találkoztam Görgey Gábor kulturális miniszterrel: neki is ez a nézői emlék „ugrott be”; lelkesen emlékezett erre az „úthengeres” alakításra. Lukács Sándor Kossuth-díjas színművész ugyancsak szívesen idézi fel ezt a pro­dukciót, noha csak statisztált benne: „A Nemzeti Színházban, még segédszínész koromban, én voltam a Bíborpor című előadásban megjelenő tehén hátsó fele. Szacsvay László játszotta az elejét. Szívesen vállaltuk e színészi feladatot, mert az állat a komikai csúcsponton lépett fel. Funkciója volt, ezért szerettük. Nem szólva arról, hogy a tehén hátsó felét, illetve az enyémet az általam becsült-szeretett nagy színészünk, Balázs Samu paskolta meg. Ez volt a megtiszteltetés!”242 158

Next

/
Oldalképek
Tartalom