Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Csak az ő jelenetére emlékszem, pedig én voltam a főszereplő
Csak az öjelenetére emlékszem, pedig én voltam a főszereplő COLOMBE, BÍBORPOR, A SZERELEM ÁRA; ÚJABB SIKERSZÉRIÁK (1964-1969) A régi Nemzeti Színház aranyozott stukkókkal díszített páholyrészlete alatt írom e sorokat. Szüleim mentették ki a pusztulásra ítélt épületből, majd foglalták keretbe. A társulat egyetlen tagja sem értett egyet a bontással. A Magyar Szocialista Munkáspárt döntéshozói a metróalagútra hivatkoztak, miközben több mérnök - már akkor - jelezte, hogy a teátrum lerombolása nélkül is lehetne metrót építeni. Még a párt által közvetlenül irányított szerkesztőségek is csak fenntartásokkal adtak hírt a bontásról, robbantásról. („Neved, ki diccsel ejtené, nem él oly wales-i bárd.”) Az utolsó előadás a Lear király, 1964. június 28-án. Az ezt követő évadzáró társulati ülésen jelentik be, hogy Both Béla lesz az új igazgató. A Nemzeti Színház két évadon át ideiglenes játszóhelyeken tartja előadásait, majd birtokba veszi a felújított Hevesi téri épületet (ez napjainkban a Pesti Magyar Színház). Az új nézőtéri mozaikfalhoz készített rajzokat ma is őrzöm: Barcsay Jenő festőművész ugyanis azokat szüleimnek ajándékozta. Mezei Mária és Balázs Samu főszereplésével bemutatják Anouilh Colombe-ját. A Nemzeti kamarájában, a Katona József Színházban 1964 áprilisában debütáló komédia szűk két év alatt megéri a századik előadást. A kiemelkedő sikert egyrészt a mindig hálás színház a színházban történet magyarázza, másrészt a kiváló szereplőgárda: Mezei Mária játszotta a színészkirálynőt, Sztankay István és Fülöp Zsig- mond alakította a színésznő fiait, s Dómján Edit volt a címszereplő. Édesapám Emil Robinet költőkirály, a Francia Akadémia tagjának szerepét kapta: „Balázs Samu valódi franciás charme-mal, kedvességgel, az idős színésznővel egyenrangú partnert formál.”233 Akkor most „franciás báj” vagy inkább „angol elegancia” jellemzi alakításait? - kérdezhetnénk. Szerintem mindkettő: az igazi tehetségnek egy Anouilh-vígjátékban az egyiket, egy Shaw-darabban a másikat kell tudnia hitelesen megeleveníteni. „Balázs Samu a költőkirály szerepében művészegyéniségének különös varázsával mesteri karikatúrát rajzol”- véli egy másik kritikus.234 154
