Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Boldognak mondhatják magukat, akik emlékeznek még e hang zengésére A rádió varázsa
legtöbb rádiójátékot Cserés Miklós rendezi, aki leszögezi: „a színész hangjával a rádiószínpadon a teljes embert ábrázolja, és mivel a szó természeténél fogva abszt- rahál, elvonja a tárgyak, jelenségek érzékiségét, egyediségét és általánosít. [...] a rendező inkább sűrít, jelképez, elképzeltet valamit, azaz stilizál, mint utánoz, másol, sokszorosít. A hallgató lelkében a szóképek, az emlékképek felidézik a látomást, melyben nincs semmi vizualitás, de optikai hiányérzet sem, ez csupán a gondolativá vált valóság. A tér és az idő feloldódva jelenik meg benne.”226 * * * A legmélyebb férfihangról, a basszusról az operaénekesek azt tartják, hogy tömör hangzása és méltóságteljes karaktere dacára humorisztikus kifejezésre is alkalmas. Ezt használja ki az a rendhagyó rádiófelvétel, amelyen Balázs Samu együtt szerepel a huszadik század egyik legszebb mély basszus hangú operaénekesével, Székely Mihállyal. A sevillai borbély 1960-as előadása ugyanis felváltva alkalmazza a prózát és az éneket. Ötvözi Beaumarchais vígjátékát és Rossini vígoperáját. így a főszerepeket „rokon” hangfekvésű prózai és operai színészek alakítják. Figaro: Gábor Miklós és Melis György, Basilio: Balázs Samu és Székely Mihály.227 A Magyar Rádió 1960-ban Shakespeare-ciklust indít. Rögzítik a Hamlete.t, a Julius Caesart, az V. Henriket. Elsőként Cserés Miklós rendezésében a Hamlet hangját ékváltozata készül el, erős szereposztással. Balázs Samu Poloniust alakítja. A címszereplő Gábor Miklós, aki 1960-as naplóbejegyzése szerint még nem tudja, hogy színházban is megkapja majd a szerepet: „I960, május 23. Végighallgatjuk a rádióban a Hamlet-felvételt. Ez a kedves Hamlet! Eljátszani színpadon: életem legboldogabb estéje lenne! [...] Ha egyáltalában lehetséges lenne Hamlet homályát eloszlatni, akkor se szabadna. Éppen ebben a homályban rejlik realizmusa és / »ooq varazsa. A rádiójátékot értékelő kritika a „láthatatlan színház” állandónak tűnő nehézségeire is rámutat: „A rádióra való alkalmazás legnagyobb kockázata tán az, hogy ez a tragédia igen vizuális igényű. A szellem megjelenése, a színészek játéka, a temetőjelenet s az utolsó tragédia javarészt képi megvalósítást kíván. [...] Hamlet, Gábor Miklós szerepfelfogása elsősorban az életet és az uralkodást megérdemlő Hamletet hangsúlyozta. Azonban az alak tetterősebb, harcképesebb volt a kelleténél mindvégig [...]. Ruttkai Évától, Ophélia szerepében sokszínű alakítást kaptunk s elsősorban azt a felfogást, hogy ez a lány nagyon szereti az életét. Örülési jelenete először erősnek ható színeivel, később teljesen meggyőzött arról, hogy itt kitűnő új szerepfelfogással találkoztunk. Tőkés Anna mesterien, szépen és líraian alakította Gertrúdot, színpadon is remekbeformált szerepét különösen megkapó- an mondotta el, szinte festette Ophélia halálát. Balázs Samu Poloniusa művészi 149
