Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Proletárfiú verse a Premontrei Katolikus Főgimnáziumban
Proletárfiú verse a Premontrei Katolikus Főgimnáziumban EGY HADIÁRVA NAGYVÁRADI TANULÓÉVEI Balázs Samu Erdélyben, a kalotaszegi kisvárosban, Bánffyhunyadon született 1906. május 18-án. Ugyanebben az évben avatták fel a Kolozsvári Nemzeti Színház új épületét, ahonnan majd 1919-ben román katonai erőszak távolítja el a Janovics Jenő vezette magyar társulatot. Janovics lesz később Balázs Samu első színigazgatója. Édesapja - születési anyakönyvi kivonata szerint „földbirtokos”, valójában inkább gazdálkodó - szintén Bánffyhunyadon született, és ugyancsak a bibliai Sámuel nevet viselte. Ez a keresztnév akkoriban gyakori volt a hithű római katolikus székelyeknél. További felmenői apai ágon ugyanis egy költői hangzású Csík megyei székely faluból, Kászonfeltízről származtak. „Balás Samuka kertje” - a hunyadi vasútállomás közelében - pontos helyszínrajzzal szerepel Szabó T. Attila nyelvészprofesszor Kalotaszeg helynevei című könyvében.2 Több ízben megfordult itt lovasfogatával az ifjú Kós Károly építészíró is. A két família szegről-végről rokonságban állott, mivel Kós Károly felesége Balázs-lány volt. Kós Károly leánya, Koós Zsófia, Dodó néni később a kolozsvári Magyar Színházban kollégája lett Balázs Samunak. Édesapám így emlékezett reá: „Az Öreg nem akarta, hogy a lánya színésznő legyen, ezért mérgében beadta az Orsolya rendi apácák iskolájába. De így sem tudta eltántorítani a színháztól.”3 Ősei között számon tartotta Kászonfeltízi Balázs Sándor írót (1830-1887), aki az 1870-as években a Nemzeti Színház könyvtárosa és elismert szerzője volt. Egyúttal kedvelt novellista és lapszerkesztő, William Thackeray regényeinek fordítója. Szigligeti Ede, a Liliomfi szerzője vele közösen írta 1872-ben A strike című drámáját, amely magyar gyári munkások sztrájkjának tragikusan végződő története.4 Miután Balázs Samu bátyja a kor rettegett gyermekbetegségében, diftériában vagyis torokgyíkban elhunyt, szülei orvosi tanácsra „kiköltöznek” Erdélyből. A hegyeken túlra, Nagyváradra, anyai nagyszülei házába, a Sztaroveszky (ma: Magheru) utcába. Mint minden itteni gyermek, ő is megtanulta, hogy Várad a múltban Szent László és Pázmány Péter városa volt, a magyar Birmingham (Kos12
