Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Egy Széchenyi nem nyúl a kilincshez!

Balázs Samu (Duncan) és Sinkovits Imre (Macbeth) William Shakespeare Macbeth című drámájában. Nemzeti Színház, 1963.

Wellesz Ella felvétele

szer olyan zavarba hozta, hogy az a szikár ember nekiment az ajtófélfának... De általában minden férfinak „összeakadt” tőle a lába.”177

Dómján Edit osztálytársa, későbbi férje, Káló Flórián nemcsak mesterének, de példaképének is tekintette Balázs Samut.

Egyszer megkérdeztem édesapámat, hogy 1953-ben miért hagyta abba a tanítást. Feltételeztem, hogy valamilyen politikai konfliktus állhatott a háttérben. A meglepő válasz arra is példa, hogy nem kell mindenben politikát keresni: „Baj volt a vesémmel, túl sokszor kellett az órákról kimennem a mosdóba.”

Összegyűjtöttem néhány színészi és pedagógiai elveit is tükröző, hitvallásszerű gondolatát: „Öltözőm a Nemzeti Színházban valaha Pethes Imréé volt. A régi 7-es. Pethes nem írta ki a nevét. Egy jelszót írt ki: „A színjátszás átélés nélkül kutyakomédia.” Miért írta ki? Elisz ezt mindenki tudta. És mégis, talán újra ki kellene írni...” „A színésznek az a kötelessége, hogy a rá kiosztott szerepet, jól vagy rosszul, sértődötten vagy boldogan, de eljátssza, legjobb tudása szerint. Dobni a szerepet vagy unatkozni a színpadon - szerintem fegyelmi bíróság elé tartozik. A közönséget nem szabad dezilluzionálni.”

111