Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Megérdemelted ezt az elismerést!

dik: „Néhány nap állott csupán rendelkezésedre, beugrásra játszóttad Orgont, de ennek az eredménye nemcsak pontos és tökéletes játék, hanem elsőrendű művészi alakítás lett.”174

Alig két héttel az igazgató köszönő levele után, 1951. október 15-én rendezik meg a Színházművészeti Szövetség nagyszabású konferenciáját, amelyre még a szocialista országok küldötteit is meghívják. Balázs Samut, vélhetően akarata ellenére, hozzászólásra kérik, amelyben nincsen sok köszönet. A körülményekhez képest ugyanis határozottan bírálja a Sztanyiszlavszkij-módszer gépies alkalmazását és az orosz mester munkáinak gyenge magyar fordításait. Olyannyira, hogy az összejövetelt elemző tanulmány szerint „a konferencián Major fő ellenzékét Makláry Zoltán, Balázs Samu és Mányai Lajos jelentette”.175

Nem sokkal ezután, egy fogadáson Balázs Samuhoz lép Révai József, a Rákosi korszak teljhatalmú minisztere, a kulturális élet könyörtelen irányítója: - Mondja, Balázs elvtárs, miért nem szeret maga bennünket, kommunistákat? A párton kívüli művészhez intézett kérdés életveszélyes. Hiszen az elismerést és a teljes szakmai megsemmisítést, szó szerint csak „egyetlen lépés” választja el egymástól, gondoljunk Tímár József esetére. A megszólított visszakérdez: - Miből gondolja ezt, Révai elvtárs? -Megjutalmaztuk magát a legnagyobb kitüntetéssel, de nem viseli! - Csak ez a baj, Révai elvtárs?

Balázs Samu a zsebébe nyúl, és egy gyűrött gyógyszeres dobozból, nyugtató tablettái közül kikotorja, majd zakójára tűzi a Kossuth-díjat.

109