Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Ellenvéleményét megtartotta szerepeinek, teremtményeinek
Ellenvéleményét megtartotta szerepeinek, teremtményeinek AZ ÖTVENES ÉVEK - A SZÍNHÁZBAN A Nemzeti Színház újkori történetében talán az 1950-es évek a leginkább ismert fejezet. Számos színháztörténeti tanulmány dolgozza fel ezt a különleges korszakot, amikor - a diktatúra szorításai ellenére - oly sok nagy előadás és alakítás született. Rajk László külügyminisztert 1949- május 30-án letartóztatják. Édesanyám, Majláth Mária ezzel kapcsolatos emlékeit 1995-ben hangszalagra rögzítettem: „Majorral azért is romlott meg a kapcsolatom, mert ő régi és szoros baráti viszonyt ápolt Rajkkal, mégis elsőként tagadta meg. Ez annyira földühített, hogy egy reggeli rádiófelvétel után bementem a színházba, benyitottam az igazgatói irodába, köptem egyet, majd közöltem vele: Érezze magát leköpve! Más színházhoz akartam szerződni, azonban Major nem engedett. Viszont ezek után nem adott kedvemre való szerepeket. Samu később felajánlotta, hogy szól az érdekemben, de ezt elutasítottam. Akkoriban Samu elsősorban Gellért Bandi rendezéseiben játszott: Ármány és szerelem, Vány a bácsi, Pygmalion. Ráadásul Major magára osztott több olyan szerepet, amely inkább való lett volna Samunak, aki még Kossuth-díját is filmbeli és nem színházi alakításaiért kapta. Mindezek ellenére ők ketten kifelé látszólag azért jóban voltak.” Fentieket plasztikusan egészíti ki Zsolt István főügyelő emlékezése: Major csak fél órája tudta meg Rajk bukását, de aznap este már bejátszotta a Macbetbbe. „Azt próbálgatom, milyen is volt a Rajk járása” - mondta. Zsolt döbbenten nézte a jelenetet: „Színpadra lépni, csak ez számított. Barátság, egyéb sallangok megszűntek körülötte.” Zsolt István, édesapámat idézve, a Major Tamás által kirúgottakra is utal: „De azért eszembe jut az ebben az ügyben ugyancsak érdekelt Balázs Samu véleménye. »Uram, voltunk itt néhányan, akik még emlékeztünk az igazgatóra, mikor még nem volt igazgató, hanem kezdte a pályát, mint színész. Azok, akik abból a korból még megvannak, a túlélő tanúk, egy egész generáció - kibírhatatlan teher ilyen ember számára, mint Major.« Nem is bírta ki őket!”158 98
