Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

Számtalan gaztettéért végül is Mátyás, Magyarország királya elfogatta azon a télen, amelyen Pius pápa Todiból visszatért Rómába, Elfogatására a török császárnak írt levele szolgáltatta az okot, amelyet elcsíptek. A következőt tartalmazta:

„Mindazon császárok császárát és uralkodók uralkodóját, akik csak élnek a Nap alatt,

Mohamedet, a minden tettében szerencsés nagy Murádot és nagy szultánt alázatos hódolattal köszönti Ion vajda, Havasalföld ura. Én, hatalmas birodalmad rabszolgája, tudatom veled, hogy ma seregemmel a magam földjére indulok, s bízom Istenben, hogy ha parancsod meg nem akadályoz benne, akkor meg is szerzem azt. Alázatosan kérem tehát nagyságodat, hogy ne tekintsd eltévelyedésemet és súlyos vétkemet, hiszen oktalanságomban vétkeztem ellened s cselekedtem gonoszságot a földeden, hanem könyörüljön meg rajtam kegyességed, s engedje meg, hogy elküldhessem hozzád követeimet. Ismerem Erdély egész területét és egész Magyarországot, tapasztalatokat szereztem földjéről és belső helyzetéről egyaránt. Ha császári nagyságod beleegyezik, vétkemért engesz- telésül Erdély egész földjét a kezedbe helyezhetem; ha pedig azt birtokba vetted, tJ

már egész Magyarországot hatalmad alá vetheted. A továbbiakat követeim fogják ismertetni előtted. Én, amíg csak élek, töretlen hűségű szolgád leszek.

Isten sokáig éltesse hatalmas birodalmadat!

Kelt Rethelben, 1462. november 7-én”

Volt még két, ezzel azonos tartalmú levele is, az egyik a basának szólt, a másik Thoenona urának, azzal a kéréssel, hogy járjanak közben érte a nagy szultánnál.

Bolgárból fordították le őket latinra, s így küldték meg a főpásztornak.

A vlach még most is börtönben van. Magas, tiszteletet parancsoló termetű férfi, akinek egész megjelenésén látszik: uralomra termett. Hiába, a külső gyakran hazudtolja meg azt, ami belül rejtőzik!

[ II. Pius pápa feljegyzése]