Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
96 A pannonokról ugyanis az a hír járja, s ez meg is felel a valóságnak, hogy az egész keresztény világ védfalaként állnak Kelet és a fagyos Észak ellenében, s ha ezt a falat lerombolják, a hatalmas török támadást egyetlen keresztény erő sem tartóztatja majd föl, ez minden műveltebb ember véleménye, ezt maga a nagy és bölcs II. Pius pápa is többször megerősítette, összhangban azzal a nagy gyakorlati tapasztalattal, melyben a többieket megelőzte. Azután, amikor a csehek erős és ravasz, sokfajta eretnekség rút ragályával fertőzött nemzetével hosszadalmas és kétes harc folyt a római egyház kiterjesztéséért és az apostoli méltóság védelméért, mivel igen nehéz feladat volt ez, nem akadt olyan keresztény fejedelem, még a római pápák és szent bíbornoki kar felszólítására sem, aki a kérésnek engedelmeskedett volna a magasztos lelkű Mátyás királyon kívül, s ha nem akadályozták volna őt az álkeresztények, ezt az egész nemzetet már régen Krisztus igaz tiszteletére és a keresztény hit fényére térítette volna. Hogy ez a győzhetetlen lelkű király mennyit tett a szent apostoli székért, a római egyház méltóságáért, a keresztény vallásért és népért, mind a szörnyű török nemzet, mind a hitetlen csehek, mind hitünk számos más ádáz ellensége ellen, erről nem egy apostoli széktől jött követ tett jelentést, ám mindenekelőtt a tisztelendő emlékezetű, kiváló és feddhetetlen atya, a Sant’Angelo bíborosa és a kegyes emlékezetű főpap, a ferrarai Lorenzo Roverella, egykori püspök, a tudomány, erkölcs, életszentség tekintetében messze földön híres férfiú, végül pedig a Krisztusban tisztelendő atya, Marco úr, San Marco bíbornoka, minden tudományok kiválóságával, minden erkölcs választékosságával, minden erény tündöklésével, minden életszentséggel bővelkedő férfiú, aki elsősorban a te nevedben, boldogságos atyám, és a szent bíborosi kollégiumban járta be Pannóniát, Csehországot és Lengyelországot oly tisztán, oly szigorúan és dicséretesen, oly szent módon, mint előtte soha senki. Vedd figyelembe tehát, szentséges atya, s ti, világ ragyogó ékei, tisztelendő bíbornokok, gondoljátok el magatokban, hogy vajon a magyarok, vajon a dicsőséges Mátyás király szereztek-e érdemeket előttetek s az egész keresztény világ előtt. O, pannonok! Mily hű és engedelmes fiai vagytok a római egyháznak! O, hunok nemzete! Ki a keresztény vallás legodaadóbb híve vagy! O, Mátyás király! Akit írásban, szóban minden nemzetnek magasztalni kellene! O, halhatatlanságra méltó fejedelem! Még azt a nem lebecsülendő tényt is hozzáteszem, hogy egyetlen más nemzet sem kereste fel oly nagy számban ezt a szent római egyházat a szent búcsú idején, mint Pannonia, de ez nem így történt volna, hogyha a pannonok híres királyai nem lennének igaz hívei a római pápának. [Vetési László beszéde IV. Sixtus előtt]
