Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
: Úgy lutSZVtt, Hogy a sors szakadatlan munkát szab ki Mátyásra, mert nem engedett neki nyugalmat. Ugyanis a következő esztendőben, amely az ezernégyszáz fölötti hetvenharmadik volt, egyszerre kelt lengyel és cseh háború, de a törökökkel sem maradt el, mert ezek megállás nélkül betörésekkel zaklatták hol a dalmátokat meg a kránicokat, hol a pannonokat és a dákokat. A lengyel okát akárki is könnyen kitalálhatja. Elvégre ki tudja nyugodt lélekkel semmibe venni fia méltóságát? A csehek nagy tetszéssel és óriási ünnepséggel fogadták Ulászlót, akit most választottak királlyá, és akit az apja tisztességgel eresztett el országába, majd pár nap múlva szokás szerint megkoronázták. Erősen nehezményezte, hogy olyan országot talált, amelyről Mátyás a két leggazdagabb tartományt leszakította, sőt, Csehország tekintélyes darabját is elfoglalta, és magát nemhogy királynak, de még afféle negyedes fejedelemnek sem tapasztalta. Megírja az apjának, hogy nem királyságra, hanem egy királyság hulladékára hívták. Ezt bizony az apja is tudja, hiszen mielőtt a fia megválasztása a csehekkel összebékítette volna, Mátyással együtt háborúzott ellenük. Most viszont, mivel gyermeke méltóságáról van szó, megváltoztatja a felfogását, és a fiú érdekében illem és tisztesség ellenére a csehek ügyének védelmére kényszerül. Ezért Kázmér gyakran szólítja fel levélben Mátyást, hogy önként adja vissza Ulászlónak Morvát, Sziléziát meg mindazt, amit Csehországból elfoglalt; megígéri, hogy megtéríti a hadi kiadások nagy részét, és emellett néhány várost is átenged. Az viszont a kölcsönös barátságra hivatkozva önként felajánlja mindezt, ha visszakapja azt a négyszázezer aranyat, amelyet erre a hadjáratra fordított; addig ő birtokolja a megszerzett területeket. Mivel roppant nagy összeget kér, amelyet sem Csehország, sem Lengyelország, de az egész Sarmatia sem tudna megfizetni, mindkettő hadat kezd. A népe sokaságától hatalmas lengyel nagy létszámú hadat toboroz, és nemcsak a nemeseket rendeli katonáskodásra, hanem a plebejusokból meg a parasztokból, valamint a roxánokból és tatárokból is tekintélyes sokaságot fogad fel abban a Íriszemben, hogy ha Mátyást legyőzi, nemcsak a tartományokat meg az országot szerzi vissza, hanem felesége jogán Magyarországot is birtokba veszi. Fiát arra kéri, hogy ugyanígy cselekedjék. Mindketten nagy sorozást tartanak, a kettő harmincezer embert szed össze. Akik a nagyról sokszor nagyobbat mondanak, hatvanezerről handabandáznak. Mátyás pedig sok bajtól kerítve sem riadozik; tanácskozik az atyákkal meg a főurakkal, és bár azok nagyon is reszketnek, ő maga mégis, mintegy megkísértve a végsőket, a reménytelenségből merít erőt és vesz bátorságot.
