Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
Mi, Mátyás, i sten kegyelméből Magyarország stb. királya, szeretettel üdvözöljük Julius Pomponius Laetust. Könyvfestőnk, Blandius révén, ki e napokban kéziratokkal tért haza Rómából, megkaptuk leveledet, mely országos elfoglaltságaink s nem csekély aggodalmaink közepette annál is kedvesebb volt számunkra, mivel ismételten tapasztaltuk, hogy tudós társaságoddal egyetemben megemlékezel rólunk. Immáron közhelynek számít, hogy fegyverzaj közepette hallgatnak a múzsák — mi azonban, bár szinte állandó háborúságban élünk, csekélyke szabad időnket nagy gyönyörűséggel s vigasztalódással szenteljük az irodalom élvezésének. Ennek okáért a tőled küldött ajándékokat nem csupán az arcunkra kényszerített, hanem lelkünk mélyéből fakadó nagy hálával és örömmel fogadtuk, és az utóbbi napok során már többször is végigolvastuk azt a Silius Italicus-kiadást, melyet kezdeményezéstekre nemrégiben oly csinos külsővel nyomtattak ki Rómában. Már ifjúkorunkban szerettük Siliust; most pedig, amikor magunk is hadak közt forgolódunk, annál is inkább szeretjük, minthogy maga is hadakról énekel. Ennek ellenére nem tagadhatjuk, hogy szomorú a királyoknak sorsa, amiért háborút kénytelenek viselni; mert gyakorta diadalmaskodnak ugyan, de mindannyiszor emberi vérontás árán. Mi persze nem kívánjuk a háborút, de ha reánk kényszerítik, nem utasíthatjuk vissza; ezt nemzetünk becsülete, sértett jogaink és rosszakaróink szándéka egyaránt megköveteli! Ez már annyira mindennapos, kézenfekvő igazság, hogy nem is lehet szilárd az a béke, melynek nem előzetes háborúval vetjük meg biztos alapjait. Éppen ezért kell a te és a tieid sorsát magasztalnom, mivel tihozzátok az illik, hogy ne vérontásra és ne királyságokra áhítozzatok, hanem kizárólag az erény és az irodalom babéraira, s miközben ezt teszitek, a királyok háláját is elnyeritek, mert elfeledtetitek velünk a kegyetlen fegyvercsattogást. Minden jót! Szeretnők és kívánnék, ha bennünket megtartanál emlékezetedben, mostani küldeményünket pedig oly lélekkel fogadnád, amilyen kedves minekünk is volt a te ajándékod. Kelt Budán, 1471- szeptember I3-án. [Mátyás király levele G. Pomponio Letónak]
