Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

annál, amely nemcsak mindnyájunk testi szabadságáért, hanem minden lélek üdvösségéért is folyik? Titeket mint az igaz hit védnökeit, mint a keresztény társadalom támaszait, mint az emberiség üdvének őrzőit most a népek pásztora, a szentséges kollégium, a római birodalom biztat és kér erősen, hogy Krisztus népét ne csak a török rabságtól, hanem az eretnek fertőből is szabadítsátok ki. És mert nem akarnak olyat kérni, ami az erőinket meghaladja, pénzt, fegyvert, ellátást és nem csekély segítséget ígérnek. Talán azt mondja valaki, hogy veszedelmes munkát ajánl- gatnak. Inkább, ha helyesen gondolkoztok, és férfiak akartok lenni, teret kínálnak a dicsőségre és lehetőséget a halhatatlanságra. Dicsőséget mondok és halhatatlanságot, sőt, országgyarapítást és tartós hasznot. Amit fegyverrel szereztek, a tietek lesz, nem a császáré. Nekik csak az eretnekség pusztulása kell. Akit nem vonz a hírnév, a háború szentsége, azt lelkesítse a katonák haszna és a birodalom gyarapodása. Bár hitvány dolog a pillanatnyi előnyt az örökkévaló dicsőségnek elébe helyezni, s nem tartós, hanem hiú célt kitűzni. Valaki talán nyugalmat kíván.

Milyen nyugalma lehet a magyarnak a tespedésen és a kedvetlen tunyálkodáson kívül? Kérlek, gondoljátok meg, mi a mesterségetek, mi a hivatásotok. Magyarország egésze három ember- 71

fajtára oszlik: az egyik istennek szentelve a vallás körül forgolódik, a másik hadat, a harmadik földet művel. Titeket nem foglalkoztatnak mindenféle tudományos törekvések, különböző mesterségek, kereskedés; többségetek fegyvert forgat, és hacsak nem szolgáltok szakadatlanul, nem folytathattok tisztes életmódot. Ha otthon tanyáztok, a nélkülözésbe beleunva elmétek folyvást az erőszakoskodás, a lázongás, a fosztogatás körül forog. Higgyétek el nekem, hogy számotokra káros a nyugalom, titeket hadra szült a természet. Ne kívánjatok hát, kérlek, gyalázatos lomhaságban, tétlenségben eltunyulm; védjétek meg a csehekkel és a törökökkel szemben az őseitek által annyi véren vett országot. A lustaságból nem lesz dicsőség. Még maga a virtus sem hoz hírt és kitüntetést rengeteg erőfeszítés és verejték nélkül. A nemes embernek Herkules módjára folytonosan fáradnia és izzadnia kell. Nem a hasunkért, nem renyheségre, hanem munkára születtünk.

[ A. Bonfini • A magyar történelem tizedei]