Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
AZ ERDÉLYI FELKELÉSRŐL 62 Hét irgalmatlan vár isten-nélküli földje, hogy mered esküszegőn megfenyegetni urad? Szolga-sorod feleded, de szülő-voltodra figyelj hát, hisz ha meg is tagadod, gyermeked ő, a király. Büszkévé tesz a kincs? hova lett Campania kincse? Népeddel fenekedsz? Ezreket ölt Marathon. Tán vagy egy esküszegő, aki szítja tebenned a lángot, vedd csak számba: milyen balga vezérre hajolsz! Bármily bátor, erős és bármily jártas a hadban, bármi hatalmas, ügye bűnös az isten előtt! Nemcsak az ügy veszik el, de a harc se vezet diadalra, mert csak a harc igazát nézi az Úr kegyesen. Mátyás kettős győzelmét ünnepli Múzsák, most igazán oly szent himnuszra fakadjon ajkatok, édes dalt zengve a csillagokig, mint Jupiternek Phlegra, Bacchusnak Lydia, míg ő hámba kötötte levert India tigriseit. Ám Jupiter s Bacchus fényes győzelme akármily nagy lehetett — ez most kétszeresen ragyogó. Mátyás két diadalt aratott egyszerre a harcban, egy kézzel szerzett két diadalkoszorút. Lám: Erdélyben, majd Moldvában nyert hadipálmát; ottan a csel győzött, itt meg a harci erő. Két tájék hódolt más-más módon leigázva; itt a vitézség volt győztes, amott meg az ész. Ott az ügyes Pallasszal vértelen ütközetet nyert, itt Bellona saját géta-hadára rohant. Most, újév napján Szent Janus atyánk, mire kérjünk? ily jó kezdet után teljen is így el az év! [Janus Pannonius]
