Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

a keze közé kerültek, ugyancsak karón végeztetett ki. Egy cigány egyszer megtagadta, hogy a lopáson ért embert saját kezűleg akasszon föl. Erre hatalmas üstben megfőzette, és társaival meg- étette a húsát. Csecsszopókat ragadott ki anyjuk öléből, s a szemük láttára csapta őket kősziklához. Amikor bevonult Erdélybe, az összes ott élő vlachot meghívta magához mint barátait. Majd egybeterelte, s rájuk küldvén katonáit levágatta őket, falvaikat pedig porrá égette. Úgy hírlik, több mint harmincezer embert öletett meg ilyen módszerekkel.

1462-ben követelte tőle az adót a török császár, akinek hűbérese volt. Erre ígéretet tett, hogy elmegy Drinápolyba, s magával viszi az adót; és hogy biztonságban utazhassák, menlevelet kért az egyes helyi elöljárókhoz. Ezt meg is kapta. Miután azonban seregével átkelt a befagyott Dunán,

a fogadására siető török elöljárókat kardélre hányta, majd végigportyázván a vidéket több mint huszonötezer férfit és nőt gyilkolt le. A leggyönyörűbb lányok is áldozatul estek kegyetlenkedésének, pedig a vlachok könyörögtek, hadd vehessék őket feleségül. Rengeteg foglyot terelt át Havasalföldre. Egy részüket megnyúzatta, másokat cölöpökhöz kötözve elégetett vagy forró olajban megfőzetett, a többieket pedig karóba húzatta. A mező, ahol mindezt véghezvitte, valósággal erdőnek látszott a tömérdek karótól.

Egy ízben meglátott egy férfit, aki a földjén dolgozott, s rövid inge alig födte el ágyékát. Megkérdezte tőle, van-e felesége. Megtudván, hogy házas, odarendelte az asszonyt. Ahogy ez megérkezett, megkérdezte, mi a mestersége. Arra a válaszra, hogy a szövés meg a varrás, így förmedt rá:

— Miért nem csináltál hát a férjednek olyan inget, hogy eltakarja az ágyékát? Es nyomban megparancsolta, hogy húzzák karóba az asszonyt, a férfinak meg adatott egy másik feleséget.