Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

Eţen OVSZUggyulßS alkalmával, melyet annak idején tartottak, vagyis amikor a nótáriusok fürge, eszes tolla az Ur 1458. esztendejét kezdte írni, a nemesség óriási háborgása s egész Pest városának utcai zajongása közepette a fent nevezett Szilágyi Mihály is eljött ezen nemesi gyűlésre nagy tömegű fegyveres katonaság kíséretében.

O ugyanis — mint mondottuk — Mátyás comes nagybátyja volt: anyjával együtt egy anyaméh szülöttei. Ezen Szilágyi Mihályt még országos tekintélyű férfiak is kísérték, akiknek a szívében néhai Hunyadi ános comes úrnak nagy érdemű tettei még élénken éltek: Székely Tamás úr, vránai perjel, Rozgonyi Sebestyén, Kanizsay László és 28 Szentmiklósi Pongrác úr és az erdélyi, valamint délvidéki országrészek nemessége teljes számban.

Ezek a fent említett Pest városába érkezve, illőn szállást vettek, majd elkövetkezett az éjszaka, mely az emberi szem előtt fölfedte a nappali fényben lappangó csillagokat. A magas- ságos Mindenható pedig ugyanezen éjszaka kellős közepén a Duna széles folyamát oly kemény és oly szilárd jéggel borította be, hogy a következő nap hajnalban, minthogy valamennyien át akartak kelni a Dunán, viszont csónak nem volt, magán a jég hátán mint valami széles mezőn mentek a víz által egy csöppet sem akadályoztatva.

Gara László nádorispán úr pedig és Újlaki Miklós vajda meg lendvai Bánfi Pál, aki, mint mondottuk, a királyi ajtónállók feje volt, s még néhányan, nem valami nagyúri emberek, akik a fent említett László és Mátyás comesek szerencsétlen sorsának okozói voltak, a budai várban tartózkodtak, és rettegő lélekkel szemlélték mindazt, ami Mátyás comes nagybátyja érdeke szerint végbement. De ki is gondolhatná, hogy a félelem csak kevéssé szorongatta őket, mikor az általuk elkövetett gaztett megtorlói ekkora erőre tettek szert a sok fegyveres és főleg