Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
Miután Magyarországon híre ment, hogy Lászlót elragadta a váratlan halál, Corvinus Mátyás pedig György kormányzó kezébe került, noha mégsem szabadult, a pannonokat különböző érzelmek reszkettették meg. Azokba, akik Corvinus László halálára összeesküdtek volt, nem csekély aggodalom fészkelt, a többiek viszont örvendeztek, ők kölcsönösen gratuláltak egymásnak, hogy az alemannok igája leesett a nyakukról. Hiszen eddig egy helyett több úrnak voltak az alattvalói, kiknek kiszolgáltatva azok kénye-kedve szerint sok méltatlanságot szenvedtek el. Elsősorban a Corvinusok barátai ujjongtak roppant örömükben, arra gondolva, hogy az interregnum jóvoltából máris itt az alkalom László igazságtalan meggyilkolásának a megtorlására. Es bizony meg is ragadták volna, ha nem tartja őket féken a küszöbön álló, Gara László nádorispán által éppen most összehívott királyválasztó országgyűlés, amelyen Mátyást királlyá akarták választani. Attól tartottak ugyanis, hogy ha valami zavargást kezdeményeznek, Mátyás érdekében szőtt terveiket felborítják; ezért úgy döntöttek, hogy higgadtabban járnak el. Az egész ötlet és a korteshadjárat kormányosa az ő nagybátyja volt, Szilágyi Mihály, magasztos lelkületű férfiú, tapasztalt katonai szakértő, nem csekély tekintéllyel és bölcsességgel. Figyelembe vette azoknak a nagyuraknak az ellenszenvét, akik egykor a Corvinus-ház ellen összeszövetkeztek, és úgy gondolta, hogy a királyválasztáshoz nem eszmecsere, hanem erő szükségeltetik. Fölmérte, hogy a köznép okvetlenül unokaöccse mellé fog állni szavazatával, mégis úgy vélte, hogy az ellenlábasokat fegyverrel kell visszariasztani attól, hogy valami különvéleményre merészkedjenek, tapasztalatból tudva, hogy ez nagyon is bekövetkezhet. Ezért az erdélyiek közül meg Magyarország alsó részeiből, továbbá csehekből, lengyelekből, alemannokból jó pénzért számottevő, mintegy húszezres sereget verbuvált össze. Nem hiányzott a pénz, a hadak éltető ereje, amivel nővére, a rendkívül eszes Erzsébet nap mint nap támogatta. O ugyanis rengeteg aranyat meg ezüstöt kapott a férjétől, és László halála a legkevésbé sem törte meg, és most irdatlan összeget költött arra, hogy másik, életben maradt fiát megszabadítsa ellenségeinek ármánykodásától, vagy a királyság csúcsára feljuttassa. Látta, hogy itt az idő, amikor egyszem fia java és méltósága érdekében célszerű az egészet felhasználnia. Miközben Mihály irányításával Magyarországon mindenről gondoskodott, nem feledkezett el fia kiszabadításáról sem, aki Prágában György király hatalmában tengődött. Mátyás király életében Bécsben becsöppentünk egy vitára a mágia tudománya körül, és emlékszem, amint Mátyás elmesélte, hogy rabsága idején anyja