Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

mint valami tengerszorosban. A Hold foltosnak látszó felszíne sok fejtörést okozott az embereknek, akik olykor még azt a merész állítást is megkockáztatták, hogy a csillagok nedvessége a mélyükből íöltörő vízből származik, s ha nem tör a felszínre elég víz, az szennyet is sodor magával, s hogy a Hold foltjai is ilyen, a víz által fölhalmozott földhordalékból származnak. Mindegyik bolygónak megvan a maga sajátos színe. A Saturnus ragyogó fehér, a Jupiter világos fényű, a Mars tűzszínű, a Lucifer sárgás, az Esthajnalcsillag tündöklő, a Mercurius sugárzó, a Hold sápadt színű, a Nap fölkelésekor tűzszínű, majd később ragyogóvá válik. Ezenfölül, mivel a bolygók hőmérsékletét és nedvességét kapcsolatba szokták hozni fejlődésükkel, illetve hanyatlásukkal, ennek következtében a meleggel telt Jupitert, Venust s a Holdat szerencsésnek tartják, ezzel szemben a Saturnust és Marsot szerencsétlennek, mert mindkettőt rendkívül veszélyesnek vélik, az egyiket túlságos fagyossága, a másikat túlságos szárazsága miatt. A Napról és a Mercuriusról az a vélemény, hogy a különböző csillagokhoz viszonyított helyzetük következtében mindkettő szerencsét hoz.

A bolygók nagyon örülnek, s nagy megtiszteltetésben részesülnek, mikor a hozzájuk hasonló csillagképekben tartózkodnak, s ezektől nagy erőt is kapnak. Viszont, ellenkezőleg, ha a tőlük elütő csillagképeknél állapodnak meg szállásra, a szomorúságtól elgyengülve ellankadnak. így fölkelőben, ha mozgásuk erősödik, mindegyikük ereje megnő, mikor viszont nyugovóra hajolnak, s mozgásuk lassul, erejük is megfogyatkozik. Míg elérnek az ég közepére, erőik gyarapodnak, s miközben az ég közepétől eltávolodnak, fokozatosan elgyengülnek. Fölkelésük első szakaszában nagyon kevés bennük az erő, s még sokkal kevesebb lenyugvásuk pillanatában, a Föld alatt pedig éppenséggel a legerőtlenebbek. Ha az éppen fölemelkedő csillagképpel rokonságban vannak, erőre kapnak, egyébként erőtlenek és gyengék lesznek.

Ezek miatt azután a csillagok s az említett égitestek följövetelük és kapcsolataik révén hatnak, mégpedig úgy hatnak, hogy uralkodnak az alacsonyabb rendű testeken, de nem a lelkeken, mert ezekre, bár hajlamosak volnának rá, nem tudnak kényszerítő hatást gyakorolni. Nem volna ugyanis méltányos, amikor az irányítónak szükségszerűen magasabb rendűnek kell lennie az irányítottnál, ha testek parancsolnának a test nélküli és isteni lényegű dolgoknak. S hogy