Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
a § Egyebekben mindig szerencsésnek tartották. A cseh háborúban kifogyott a pénzből, a sereget tehát szavakkal meg holnapra való ígérettel etette. Amikor a zsoldosztás kitűzött napja eljött, és azt tovább halogatni nem lehetett, a lovas hadnagyok meg a légiókapitányok kockajátékra invitálták; egész éjjel játszottak; ő oly szerencsés kockát kapott, hogy az sohasem fordult másképp, mint amilyen dobás éppen kellett. Azon éjjel a játék tízezer aranyat hozott neki, és mielőtt a helyéről fölkelt volna, kiosztotta a katonáknak, és a zsoldot a kocka nyereségéből fizette ki. Ritkán vágott olyasmibe, amit ne fejezett volna be sikerrel. Tekintélyének fényét, bámulóinak csodálatát az is növelte, hogy a királyi felséget nem bástyázta körül gőg, kevélység, megközelíthetetlenség, ajtónállók huncutsága, hanem annyi nyájasság, emberség, szelídség övezte, hogy aki elébe járult, az nemcsak kegye, de puszta látása miatt is boldognak vallotta magát. Emellett pedig nem volt föllelhető benne az a királyi gőg, amely századunk számos uralkodóját fogva tartja. Nem ragyogott állandóan a bíbor meg az aranyköntös, nem volt naponta feldíszítve az ebédlőasztal és a pamlag, hogy a belépő szemét kiszúrja, ámulatba ejtse; nem volt őrök és portások sokasága, deákok raja, akik hosszas és nyomatékos kérlelésre is alig méltóztatnak írásban válaszolni. Az otthonos, szerény öltözetet kedvelte; akkor ügyelt gondosan a méltóságra, amikor a helyzet azt megkívánta. Beszéde halk, komoly, tömör, nagy nyomatékkai és éllel; a szavakat tagoltan és hangsúlyozva ejtette ki, ostobaságot nem lehetett hallani tőle. Vita közben kevés szóval szokta lefegyverezni és meggyőzni az ellenfelet. A harctéri szónoklatban tüzes és ékesszóló; sok nyelvet ismert; a törökön és a görögön kívül értette az összes európai beszédet. Emlékezőtehetségben nem engedett sem Scipiónak, sem Mithridatésznek, sem Simonides- nek. A szellemesség és a tréfa nagyon szórakoztatta, és annyira közvetlen volt, hogy ha barátaival készült családias lakomára, gyakorta maga viselt gondot a konyhára. Nemcsak övéi, hanem a külföldiek iránt is kész volt a jótékonyságra. Ifjúságától kezdve nagy gyönyörűséggel forgolódott a lovasversenyen és a kocsizásban. A budai és a bécsi küzdőtéren sokszor mérkőzött '9 ©
