Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

Egy hónap múlva Bán Ferenc látá, hogy igen jó kedvő volna a király, és monda néki:

— Felséges uram! üdő volna a kis Jankulát jó válasszal visszabocsátani. Meghigyje felséged, amint én arányozhatok hozzá, ha élhet Jankula, igen nagy ember leszen benne.

A király mindjárt megajándékozd őtet Hunyaddal, Déván feljül, és a környüle való jószággal. És mindjárt megpecsételé az leveleket önnön szekretummal, és parancsolatot íra az erdéli vajdának, hogy beiktatnák őtet abban, és hogy megoltalmazná őket mindenek ellen. A hollót kedig, kinek egy arany gyűrő volna orrába, azt adá címerül az Jankulának, és az egész Mor- zsinai nemzetnek. És a Morzsinai nemzetnek szép jószágot ada az Hátszegben. Az asszonyt kedig nagy somma arany forintokkal, és egy hatlovú kóllyával megajándékozd. Amellett úti költséget is bőven ada nékik. És annak utána úgy bocsátá őket nagy örömmel be Erdélybe. Haza jővén, mind elfoglalák az jószágokat, és úgy lakék a szép Morzsinai az ő fiával Hunyadon, és ott felnőve az Jankula: onnét nevezteték annak utána Hunyadi Jánosnak. Az anyja is ott kezel Hunyadhoz hala meg, és eltemetve vagyon egy faluba, kinek Telek neve, ha jól megemléközem felőle.

Nem neveltetett fel Pesten, az anyja sem holt Pesten. Hanem így vagyon az igaz história, amint megírtam.

[Heltai Gáspár • Krónika a^magyároknak dolgairól]

'J