Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

168 Mikor azután a törökök Olaszországba törtek és Otrantót megszállották, segítségemet ezen alkalommal sem vontam meg, őszentsége Sixtus pápa levelét megkapván, azonnal Otranto visszafoglalására saját költségemen, válogatott csapatokat küldtem, melyeket csak akkor hívtam vissza, mikor Itália békéje biztosítva volt. Pedig, ha Otrantót az ellenség kezéből ki nem raga­dom, és ha ezenfelül Mohamed szultán halála be nem következik: egész Olaszország és a Szent­szék is megérezte volna a veszélyes következményeket. Es mi volt a jutalmam azért, hogy sokféle veszedelemnek tettem ki magamat, hogy ennyi fáradsá­got és költséget vettem magamra? A jutalom ez volt: őszentsége tudta, hogy hő vágyam a török császár testvéröccsét, Dzsemet kezeimbe keríteni, amire mind ő maga, mind a hozzá szító török országnagyok fölkértek; ő emellett vérrokonom is, mert nagyanyám nővérétől származik, ki török fogságba jutván, a török császár felesége lett. Törekvéseimben őszentsége cserben hagyott. Pedig a bujdosó török herceg hívei biztosítottak afelől, hogy őt támogatva, a jelenleg uralkodó török császárt könnyűszerrel a Kaukázusba szoríthatom vissza. Egyúttal remélettem, hogy a törö­köt keresztény hitre téríthetem, vagy legalább követ­ségek útján ezt az ügyet helyes mederbe vezethetem. De a Szentszék nem hallgatott meg, sőt őszentsége úgy viselte magát irányomban, mintha tekintélyemre és dicsőségemre irigy szemmel nézne. Ellenségeim ösztönzéseire, legátusai a francia királyt a török her­ceg kiszolgáltatásának megtagadására bírták, sőt Fran­ciaországba küldött saját követemet, a váradi püs­pököt nem habozott egy brévében fölszólítani, hogy a török hercegnek a Szentszék részére kiszolgálta­tása érdekében működjék, és így árulást kövessen el. A francia király legelőkelőbb tanácsosainak leveleiből ismerem őszentsége eljárásának rugóit. A szegény török herceget ki akarja szolgáltatni a velenceieknek, akik néhány ezer aranyat kínálnak érte. Ne higgye, követ úr, hogy a kereszténység közös java lebeg a velen­ceiek előtt. Ok a herceget kiszolgáltatnák bátyjának,

Next

/
Oldalképek
Tartalom