Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
A csata reggel hat órakor kezdődött, s egész napon át tartott, míg csak az éjszaka véget nem vetett a küzdelemnek. Ezután néhány császári városba vonultunk vissza, ám a magyarok mindenfelől a sarkunkban voltak, s hamarosan kénytelenek voltunk átadni ezeket a városokat. Két esztendeig hányódtunk az országban, egyik erődített táborból a másikba. Ezután Mátyás király Bécsújhely előtt termett, mely szintén a császáré volt, és három esztendőn keresztül itt táborozott. Ekkor a császáriak kétezerkétszáz lovassal a súlyos éhínségben szenvedő jámbor lakosság segítségére siettek. A magyarok öt rohamban maradtak alul, és nagy veszteségeket szenvedtek, nem tudták kierőszakolni a város meghódolását. A várost védők kapitánya Hans von Wülffersdorf meisseni lovag volt, Frigyes császár kegyeltje. Mátyás király erős ostromzára ellenére be tudtunk hozzá juttatni némi élelmet és néhány embert, s ennek során mindössze tizenkét embert vesztettünk. Az első böjti hétfőtől a Mihály napját követő szerdáig tartott ki az eleségük, de tovább már nem futotta, és mivel a császáriaktól nem érkezett segítség, meg kellett adniuk magukat a magyaroknak. Ezután Ennsbe vonultunk. Egy darabig itt táboroztunk, amikor is a császár megsegítésére sok lovassal és gyalogossal megérkezett Albrecht herceg Szászországból, és nagy hadnépet gyűjtött össze. A magyarok az Enns folyó mellett táboroztak. Megindultunk ellenük, és csatába bocsátkoztunk velük. Ismét mi lettünk a vesztesek, és nagy sietve újból Ennsbe vonultunk. Vaj mi sokunkat elfogták vagy megölték a magyarok, és egészen Enns városáig üldöztek bennünket, amikor is súlyosan megsebesültem. Ekkor a király és Albrecht herceg tizennégy napra fegyverszünetet kötöttek, és tovább tárgyaltak, miáltal létrejött a teljes béke, mivelhogy mindkét fél kimerült. Egész Ausztriát elvesztettük abban a háborúban, mely Frigyes császár és Mátyás király közt tizenkét éven át tartott. Ennek során oly sok csodálatra méltó dolog esett meg, hogy mindet le sem tudnám írni. Magyarország királya élete végig megtartotta Ausztriát. Virágvasárnapot követő kedden halt meg Bécsben, amikor az I490-es esztendőt írtuk. Mátyás, Magyarország királyáról nem kívánok írni, lévén, hogy Isten akaratából elhalálozott; az Ur majd ítélkezik őfelette. De zsarnoki uralkodó volt, aki sok rosszat követett el, s Ausztriában az emberek sokasága lelte miatta halálát. Grófokat, nemeseket s más úri személyeket fejeztetett le vagy fojtatott vízbe, nem is szólva azokról, akik másképpen pusztultak el. Győzelme után sok polgárt fullasztott a vízbe vagy nyakaztatott le vagy sújtott kemény büntetéssel. Mindezt meg is érdemelték az ausztriaiak, akik a császár iránt engedetlenséggel és lenézéssel viseltettek — mire jött Mátyás, és alaposan ellátta a bajukat. [ Egy német zsoldos emlékei a Mátyás király elleni harcokról]
