Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
Krisztusban szentséges atyám, igen kegyes uram! Hódolattal és alázatosan ajánlom magam, és csókkal illetem szentséged szent lábát. — Néhány esztendővel ezelőtt bizonyos Bisth János, egyik korántsem megvetendő vagy értéktelen udvari zenészem, a zeneművészet igen szorgos művelője, valamiféle mennyei tűztől vagy isteni sugallattól vezettetve (mint tőle magától tudom), elhatározta, hogy fölveszi a szent rendeket, és teljesen szabad elhatározásából — mivel igen vágyódott papi feladatok végzésére — egyházi fogadalmat is tett erre; hogy pedig e lelkében támadt tüzes elszántságban s a papi tisztben ezentúl is nem kisebb lelkesedéssel és vallásos buzgalommal állhasson helyt, valamint hogy az emberi elme és lélek csapongó gondolatai és az állhatatlan világ hánytorgó hullámverése véletlenül el ne csábíthassa s el ne téríthesse jámbor és szent szándékától és szinte mennyeinek mondható elhatározásától, ezért már gondoskodott is az alacsonyabb rendek fölvételéről, és az első tonzúrával járó tisztet az egyház törvényei szerint egy katolikus főpaptól már el is nyerte, mégpedig azzal a szándékkal, hogy az egyházi rend többi fokozatát is fölveendi, és magát teljesen papi feladatoknak szenteli. Most viszont arról értesülök, hogy, nem tudom, mi okból, emberem módfelett megbánta, hogy fogadalmat tett, s inkább a házaséletnek, mint a papság igájába szeretné magát adni: törvényes és tényleges házasságot kíván tehát kötni, és ilyen életformában akarja immár leélni az életét. Minthogy pedig valóban drága nekem ez az ember, részint nemes jelleme, részint és főleg kiváló művészi képességei miatt, nagy örömmel venném, ha szentséged jóvoltából eleget lehetne tenni e kívánságának. Mivel pedig ez nem történhet meg szentséged hozzájárulása nélkül, ezért a legalázatosabban könyörgök szentségedhez, hogy a velem szemben mindig tanúsított szívességének, valamint az én szentséged iránt fogadott hűségemnek s szolgálatkészségemnek megfelelően méltóztassék ezt az embert a jelen ügyben kegyeibe fogadni, és papi fogadalmát kegyesen törvényes házastársi kapcsolattá és szentségi házassággá változtatni, továbbá kegyeskedjék atyai fölmentését adni ahhoz, hogy e lelki hivatalát világi tiszttel cserélhesse föl. Ha megnyerem szentségedtől kérésem teljesítését, minden bizonnyal különös kegyének fogom tekinteni, és mindenkor igyekezni fogok kiérdemelni az egyház iránt végzett igen buzgó szolgálataimmal. Őrizze meg a Magasságbeli szentségedet hosszan tartó épségben és egészségben a keresztények közösségének ereje és gyarapodása érdekében! Kelt Budán, 1489- október 7-én, magyarországi uralkodásunknak har- minckettedik, a csehországinak pedig huszonegyedik évébén. [ Mátyás király levele Vili. Ince pápához ]
