Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
Olyun SZyy szörtartásban nevelte vala fel Mátyás király az magyarokat az hadakozásra, jeles fenyűték alatt. Véle voltam mindenütt a táborban, és szömemmel megláttam, mint tanyította és oktatta őket. Soha népet nem láttam, mely inkább tudna mind hevet, mind hideget szenvedni, mint az ő népe; sohasem láttam népet, mely inkább szerette és böcsülte volna az 6 fejedelmét, mint az ő népe őtet szereti és böcsüli vala. Mihelyt dobot üttének, mindnyájan készek valának az viadalra, és készek valának mellette halálra menni. Soha támadás nem lón az ő táborában. Tiszta vala kedig az 6 tábora minden fertelmes élet nélkül és paráznaság nélkül. Nemigen sok dézselést és tobzódást látnak vala az ő táborában; sem halinak ott vala isteni káromlásokat, sem átkozódásokat, sem rút és undok szitkozódásokat. Házasok valának főképpen mind az ő hadakozói, kiváltképpen a lovagok. Egynyíhányszor csak harmad üvre szállattanak egyszer haza, mégsem hallott senki valami paráznaságot hozzájok. Ha valakit találnak vala valami parázna szöméllyel, azt úgy tartják vala mint egy tisztessége vesztettet. Mind télben nyárban egyaránt valának a táborban, és nagy békességgel szenvedék el mind az hevet, mind az hideget. Jeles hadnagyi valának kedig Mátyás királynak külemb-külemb nemzetek közül, és ugyan sokan. Ezek kőzett vala kedig Mátyás király mint egy Nagy Sándor. Éltében mind az egész ország reá kiált vala Mátyás királyra, hogy igen kövély, nagyravágyó, hertelen haragó, és felette igen telhetetlen volna: Megnyúzná és megönné az országot a sok vámokkal és a nagy rovásokkal, mert négyszer rója vala mindeni esztendőben az országot. De mihelyt meghala, minden ember ottan dicsírni kezdé őtet. Mert mindjárt meg kezde bomlani a békesség az országba. Ottan megelevenülének a törökek is, és az ország egyik nyavalyából a másikba esék. Akkoron kezdé minden ember megismerni, micsoda jeles fejedelem volt volna az Mátyás király. És akkoron kezdének mind az emberek mondani: De csak élne Mátyás király, bátor minden esztendőben hétszer róná meg az országot! [Heltai Gáspár - Krónika az^magyaroknak dolgairól]
