Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

IZ

— Felséges uram! én nemes leán vagyok, az Morzsinai nemzetből való: ha velem közesülni akarsz, együld megterhesülek tőled: mint lönne annak utána magamnak és az én magzatomnak dolga? Erre legyen Felségednek előszer fő gondja. Monda Zsigmond király:

— Ha megterhesülsz tőlem, gondom leszen reád, és szép jószágot adok tenéked és magzatodnak, nemzetségedet is jobban megnemesítem, és nagyobb méltóságra viszem.

És hittel megígéré ezt néki, és keze adásával is megerősíté.

Egynyíhány nap múlva elindítá a népet, és beméne Havaselvő földébe. És ott szörnbe víva Zsigmond király az oláhokkal és törökekkel, és győzedelmes lön ellenek, és mind Nikápolig el-beméne: és megvévé Nikápolt, és mind elpusztítá azt. Visszajővén annak utána, esmét Erdélyen általméne, és esmét megszálla az Isztrigy mellett, szinte az előbbi helyen. Esmét elküldé az inasokat az Morzsinai szép leánzóért. És monda néki e leány:

— Felséges uram! amitől félek vala, szinte az esett rajtam: mert terhébe estem tőled. Az istenért is kérem Felségedet, ne hagyj immár, mert igen nagy nyavalyába leszek. Vajki nehéz ügyem leszen. A király mindjárt számlálni kezdé az üdőt, tehát majd négy holnapja vala, hogy véle közesült vala. És ujjából kivoná az egyik gyúrót, és adá azt a Morzsinainak, és monda néki:

— Semmit ne félj: ezt tartsad jegyül. Evvel megoltalmazhatod magadat mindenek ellen. Cédulát is adok. Azonközbe várj istentől.

És reggel bőv költséget ada néki, és úgy bocsátá haza. Annak utána meg- indítá az ő népét, és Magyarországon általmenvén, felméne Budára. Vala ott az üdőben egy havaselvő bojér, kinek Vojk Buthi vala neve. Ez kiszekett vala Havaselvő földéből a nagy egyenetlenségért. Avval közié dolgát a szép Morzsinai. Az látván az ő szépségét és kazdagságát, házastársul vévé az Morzsinait. Azonközbe Mirese vajda elhívatá az \bjk Buthit, hogy haza jőne, és megígéré néki minden jószágát. Felvévé Vojk Buthi az ő szép feleségét, és hazaméne véle Havaselvő földébe, és ott lakának egymással. Nem sok üdő múlva leesék a szép Morzsinai, és igen szép fiat szüle Buthinak. És megkeresztelvén azt, Jankulának nevezék őtet. És nagy gondot visele reá az anya, és szépen neveié azt, mint Zsigmond király meghatta vala néki.

Udő múlva; mikoron Zsigmond király esmét bement volna hadával Havaselvő földbe, hogy vína a törökek ellen: az Morzsinai felvévé a gyermeket