Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

mintha zengő, bájos ligetben kószálnál; a terek, az utcák, az útkereszteződések tetszetősek. Eszméletlen költséggel épült templomok tűnnek fel, leginkább az égi István bazilikája meg az isteni szülő egyháza, amelyben nincs olyan műalkotás, amely a szemlélőt ne ragadná ámulatra. Van egy torony, amelyről nemcsak az egész várost, hanem az egész környéket és az innenső Ausztriát látni lehet. Nyolcszögletes és gúlaformán egy almában végződik, itt annyi istenképmás, annyi remek művészettel faragott kő látható, hogy a világon semmit sem mondhatsz pompásabbnak. Növelik a város nagyszerűségét a papi kollégiumok, a bölcselkedők iskolái, az apácazárdák. Ha megnézed a skótok kollégiumát a templommal, ha meglátogatod a nagyurak egyik-másik palotáját, azt gondolod, hogy a római fennhéjázás idegenekhez költözött át. Felismerheted itt a Scaligerek és a Carrarák házait, nemzetségi címereit, akik Padovában, Veronában, Vicenzában meg az Alpokon inneni Galliában székében uralkodtak. Itt találjuk számos nemes síremlékét is, akinek maradéka Rőtszakállú Frigyes meg a többi császár vezérlete és zászlaja alatt Itáliában katonáskodott, és itt maradt fenn mezővárosokkal, falvakkal nagyszerűen megadományozva. Midőn a háború előtt népszámlálást tartottak, a gyermekeken és a csecsemőkön kívül ötvenezer embert írtak össze, az iskolákban nemritkán hétezer tanulót tartanak számon. A tizennyolc férfiúból álló tanácson kívül két hivatalnok van; a városi elöljáró, aki a népnek igazságot szolgáltat és polgármesternek neveztetik, meg a vizsgálóbiztos, aki a bűnügyek nyomozását vezeti és bíró a neve. Rajtuk kívül nincsenek mások, csak akik a borárusítás vámját hajtják be. Az otthoni kocsmatartás senki számára sem tilos; sőt, aki odahaza képes ezt állandóan művelni, az tehetősnek és patríciusnak is számít, mivel e borissza és rengeteg népség földje bő bortermő. Ezért ünnepnapon annyi itt a részeg, hogy nem múlik el vigasság csetepaté meg emberhalál nélkül, és ünnepen Bacchus nemhogy éjszaka, de nappal sem engedi a békés sétálást. Amit a köznép a munkás napokon megkeres, azt ünnepeken a bacchanáliák fölemésztik. Ha a bortól fölhevülnek, Mars hol a diákság meg a plebejusok, hol a falusiak meg a városiak között üti fel a fejét, és mert a haddelhadd dühödten és vaktában folyik, gyakran túlságosan is ádázul tombol; nincs hivatalos