Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
i i8 is gyönyörködtette az elmésség, a tréfa, a baráti kompánia, azt a visszavonult, morc, savanyú élet, messze távol övéi társaságától. A király ezenkívül derék lelkületével könnyen elengedett mindent, fel is élt mindent, hogy a királykodásból semmit se szalasszon el, jobban szerette a dicsőséget, mint a pénzt, emellett vidám volt, kedélyes, szeretette méltó és mindenre kapható; a császár konokul elviselt mindent, a kudarcot nem vette számba, az ellenfelet makacssággal fárasztotta ki, hajlandó volt inkább mindent elveszíteni, mint hogy a ládikából egy fityinget is előhúzzon, jobban kímélte a pénzét, mint a szövetségeseit, azt remélte, hogy időhúzással mindent visszanyer, és nem engedett a ridegségből és a zárkózottságból. Mindkettőjükben egyforma volt a vallásosság, egyforma az asztrológusok és a csillagjósok hiú babonasága, mindketten bevallották, hogy ezeknek nagyon is kiszolgáltatják magukat, de a cézár sokkal kitartóbb volt az ájtatoskodásban, és sokat foglalkozott isteni elmélkedéssel. Bárcsak szabad volna a hazugság abban, amit írtunk, mert ha a természetük hasonlósága összebékítette volna őket, a súlyos és szakadatlan ausztriai háborúság nem okozott volna annyi tragédiát és tűzvészt a két félnek, sohasem ontott volna annyi vért! De ki is hinné, hogy ennyire elütő és különböző jellemek között könnyen elsimíthatok a régi, beidegzett egyenetlenségek és a szított civódások? Mint fentebb megírtuk, Mátyást tehát mindez a Frigyes elleni háborúra ösztönözte. Továbbá talán senki sem fogja képtelenségnek tartani, ha mást is hozzáteszünk. Mátyás szerfelett becsvágyó volt; megértette, hogy két világbíró császár közé került. A törökkel sokáig sikeresen harcolt, és ezzel nagy hírnevet szerzett; látta, hogy ellenében többet nem érhet el, hiszen az szárazon és vízen roppant hatalmas volt; talán nem is bánta, hogy a súlyos sérelmek miatt megneheztelve most a másik császár ellen fordíthatja a fegyvert, akiről tudta, hogy kisebb erővel rendelkezik, tehát több eredményre juthat vele szemben, és azzal is tisztában volt, hogy ha mindkét cézárral diadallal megküzd, óriási dicsőséget és hírt szerez. Növelte harci kedvét Ausztria szépsége, gazdag és büszke városainak sokasága, mert megtapasztalta, hogy ott van a gyönyörök otthona, a földi élvezetek tárháza. Még nem felejtette el Bécs csábításait, emlékezett rá, hogy tüzesebb korában ezek néhanapján őt is legyőzték. Úgy gondolta, hogy a városokban szűkölködő Magyar- ország földhözragadtságát a hadijogon megszerzett Ausztria könnyen ellensúlyozhatja, és ha nem is állítom, hogy ezt a háborút főleg ez gyújtotta fel, azt mondhatom, hogy meg nem akadályozta. Mátyás tehát mindezek hatására úgy döntött, hogy a menyegző után a lehető legkorábban megindítja a hadat, bár elkerülése érdekében minden tőle telhetőt megpróbált. [A. Bonfini • A magyar történelem tizedei]
