Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

Mielőtt boldogságot hozó menyegzői fáklyáim kigyúltak, ebben az olyannyira ingadozó király­ságban, a legvadabb, barbár ellenségtől körülvéve, nem juthattam pillanatnyi nyugalomhoz sem, s lelkem nem kereshetett fölüdülést úgy, hogy közben valami halálos veszély ne leselke­dett volna rá. Sőt, mivel egymagám voltam, ha pihenést engedtem magamnak, a vétkes cselve­tések olyan áradata vett körül, hogy gyakran kiáltottam föl uramhoz, Istenemhez, siessen támo­gatásával segítségemre, s ne engedje, hogy kis szolgája máról holnapra mások kezébe kerüljön. S abban az időszakban egyáltalán nem voltam képes inkább a nyugalmat választani, mivel a lehető legzaklatottabb állapotban voltam. S nemcsak lelkem foglaltam le állandó gondokkal, aggodalmakkal és veszedelmekkel, hanem testem is folytonos, fáradságos hajszával gyötörtem. Hol tábort ütöttem, hol fölszedtem a fölvert tábort, ellenőriztem az őrállásokat, megvizs­gáltam a sátrakat, újra és újra megszemléltem a lovascsapatokat, sokszor végignéztem az elren­delt hadiszemlét, meghallgattam a katonák peres ügyeit és civódásait. Olykor nézője voltam egy-egy páros viadalnak, s gyakran félbeszakíttattam azt, ha nem volt elég látványos. Egyre nagyobb erőfeszítéssel ügyeltem arra, hogy a bűnöknek titokban és aljasul mesterkedő kísértései egy óvatlan vagy tétlen percemben rajtam erőt ne vehessenek, és sosem tudtam elérni, hogy teljes biztonságban érezzem magam. De hogy téged, kedves Beatrixom, az uralkodásban társamul s az életben szövetsége­semül elnyertelek, miután ez a legszentebb gyönyör osztályrészemül jutott, eltaka­rodott a többi aljas vágy, amelyekről úgy éreztem, hogy lelkem pusztító szándékkal fenyegetik, s minden egyéb gyötrő bajom is megszűnt, mert ha eddig el is űztem egye­seket, újabbak léptek a helyükbe. Ugyanis új vétekként jelentkeztek a szigorú ítéletek, a mardosó gondok, a kegyetlen aggodalmak, a roppant félelmek, az esztelen dühro­hamok s a hit és a hallgatás hiánya. S ha valami lehetőség kínálkozott, annak kihaszná­lása is félelmetes módon sikerült, mert nincs ingadozóbb és szeszélyesebb az emberi léleknél. Most azonban, hogy mint életem fele, itt vagy mellettem, akivel, mint saját lel- kemmel, mindent megbeszélhetek, akivel nemcsak terveimet közölhetem, hanem akitől, mivel olyan bölcs vagy, tanácsot is kérhetek, s mivel te az enyém vagy, minden vágyam teljesedést nyert, s gyönyörünk, mindig új beteljesülésre vágyva, egyre nagyobb lesz. Nemigen tudom, mit találhatnék, amit többre tarthatnék ennél a törvényes gyö­nyörnél, amely engem a többi, aljas gyönyörtől megszabadít és boldoggá tesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom